Elvan-elvagyunk

Tegnap délután, miután már olyannyira skizofrén állapotba kerültem, hogy séta közben figyelmeztettem magamat a villamossíneknél, hogy "óvatosan", majd felszedtem egy falevelet, és hangosan megjegyeztem, hogy milyen szép, (tényleg az volt), gondoltam itt az ideje hogy sutbadobjam az elhatározásomat, hogy nem hívom fel, és felhívtam. Remekül volt, épp hogy csak odavetett a telefonba egy puszit, és már ment is... Jó volt hallani, hogy nincs vele gond. Kicsit féltem, hogy előad egy-egy hisztit, de aztán magam is rájöttem, hogy ott ahol minden úgy van akkor Matyikirályfi mondja, ott aztán nincs miért hisztizni. Bezzeg itthon!!!!

Néha ugyan eszébe jutottunk, de leginkább Milánt emlegette:)

Milánnak is hiányzott, szerintem. Olyan kis gyámoltalan volt, és bár egy ideig élvezte, hogy szabadon tűzoltóautózhat, de aztán csak céltalanul bolyongott a lakásban, még a konyhába is kinézett. De szerintem neki is jót tett egy kis nyugi, mert fél 8kor már békésen aludt, ami nemigen szokott előfordulni, ha a megszokott felállásban vagyunk itthon. És mivel Matyinak kimaradt a déli alvása, mert nem sikerült elaludnia, így az ország másik felén már ő is fél 7kor bealudt, vacsi után, fürdés előtt, és húzta a lóbőrt ma reggel fél 7-ig:)

Ma már nekem is jobb kicsit. Amikor reggel a Dömötört kellett Milánnak énekelni már nem  gyűlt könny a szemembe a második sornál:) És ha az előnyös oldalát nézem, akkor hihetetlen energiák szabadultak fel bennem, mert tegnap még gyerekszoba ablakot is pucoltam,  és kiolvastam egy könyvet is amíg Milki a teraszon szunyókált délután. Szóval pihenésre is jut idő. Ma pedig már rendben van a konyha. Már csak a fürdőszoba van hátra. Meg sok játék Milánkával.

Érdekes, hogy mikor Matyival ketten voltunk akkor egész más volt, mint most, két gyerek után megint csak ketten lenni Milánnal. Most érzem, hogy 1 gyerekkel minden sokkal egyszerűbb, könnyebb, gyorsabb, mint kettővel. És mivel a szervezetem már két gyerekre van beállva, így 1-el tiszta nyaralás az élet, és tényleg mindenre van időm, megerőltetés nélkül.

Úgyhogy kiélvezzük még ezt a mai napot, ami csak a miénk Milkussal, estére pedig már itthon lesznek a Nagyok is:) Azért már nagyon várom ám őket:)

Szundifőnök: