Matyi, a tékozló fiú hazatért, épen,
egészségesen, és boldogan. Bár az, hogy attól volt boldog, hogy a
Papáéknál lehetett, vagy attól, hogy hazajött, nem derült ki.
Mindenesetre nagyon jól sikerült az első bevetés, mind Matyi részéről,
mind a nagyszülők részéről. számomra pedig kiderült, hogy tudunk, lehet,
és kell egymás nélkül léteznünk.
Túl sok részletet nem tudtam meg. Pláne, hogy Matyinál most a leggyakoribb válasz egy kérdésre, a Nemtudom, legyen a kérdés bármi.
De azért egy-egy elejtett szóból
kiderült, hogy a Mami borsólevest főzött neki, meg husit, hogy meséltek
valami mesét, amiben a néni fütyült a kecskének (????, fogalmam sincs mi
ez...), hogy voltak boltba, és vettek kolbászt, hogy a néninek a
lottózóban úgy köszönt hogy kezét csókolom (ezt Papától tudom).
Szóval jól érezte magát:) Olyannyira,
hogy lehet, hogy a héten megint lesz rá lehetőség, hogy 1 napot ott
töltsön, míg Apa dolgozik egy közeli városban, és már most be van sózva.
És most már nekem sem lesz olyan nehéz, mint most volt:) És
tagadhatatlanul nekem is jót tett egy kis távollét, hogy kicsit
újraértékeljem a kapcsolatunkat, ami az utóbbi időben eléggé
konfliktusokkal teli volt. Most egy kicsit jobban megy a hisztikezelés, a
tolerancia, és ez mindannyiunknak jó.
A jövő hét pedig megint kánaán lesz Matyinak, mert jön Klári mama:)
Addig pedig kihasználjuk a jóidőt, és még az is lehet, hogy ma állatkertbe megyünk. Majd meglátjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése