Kora reggel, amikor még az álom ott van a pici szemében, de a buzgalom már nagyobb benne, mint az aludni vágyás, akkor mindig olyan jókedvű és vidám. Ilyenkor nagyokat mókázgatunk mi ketten, mert ilyenkor neki minden olyan vicces. És kacag, és kacag:))) Én pedig valóban meg tudnám enni:)))) Nem tréfálok:))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése