Hétvégi semmiségek

Szombaton végre az udvaron köszöntöttük a tavaszt. Ennek örömére kitakarítottuk az autót, egyelőre csak belülről, meg hát azért is, mert a most hétvégi esküvőn mégsem ülhetünk be a szép ruhánkban a koszos autóba. Ilyen generál autótakarítást nem túl sűrűn csinálunk, időnként kidobáljuk a szemetet, nagyjából kisöpörjük a morzsákat, de most igazi üléselőrehajtós-szőnyegmosós-alaposankiporszívózós-belülrőlisablakmosós takarítást hajtottunk végre. Nem volt hiába, az itt-ott fellelhető pogácsa, kölesgolyó, perec, stb... maradékokból szerintem 3 hangyaboly 3 télen is bőségesen eléldegélt volna. Felrémlett bennem a főnököm autója, aki 4 gyerekkel rendelkezik, és amikor olykor-olykor felajánlotta hogy hazafelé jövet elhoz egy darabig, akkor beülés előtt hosszú percekig söpörtem az ülést, és szabadítottam meg mindenféle maradványoktól.  Akkor még nem értettem, hogy lehet ez. Most már értem:)

A porszívózásban nagy segítség volt Matyi, aki elpakolás után még 3szor szedte elő a gépet, és porszívózta fel oda-vissza a kertet. Szerintem az egész városban csak nekünk van teljesen steril kertünk, olyan pormentes lett, hála Matyinak, hogy szobapapucsban is nyugodtan lehet kertészkedni:)

Amíg mi dolgoztunk, Milki a félárnyékból támogatott minket ütemes szuszogásával, órákig aludt, mint a bunda. Számomra ez még mindig hihetetlen... hogy van jól alvó gyerekem:)))

Vasárnap aztán Matyi is tudott még újat mutatni alvás terén, amikor is a vasárnapra halasztott heti bevásárlás során elaludt a bevásárlókocsi gyerekülésében. Először küzdött az elalvás ellen, el-elbóbiskolt, de amikor félrebillent a feje, akkor mindig visszarántotta, de végül feladta a harcot, és az odahelyezett kabátra hajtotta a buksiját, és aludt. Persze utólag itthon jutott eszembe, hogy nem fotóztuk le, pedig érdemes lett volna... szerintem ilyen többet nem lesz.

Ééésss, amire olyan régen vártam, hogy mesét olvassak Matyinak lassan kezd valósággá válni. Eddig egyáltalán nem hagyta, hogy olvassak, mindig ellapozott, inkább csak beszélgettünk a képekről, vagy ő elmondta, hogy mi van ott. Most már kezdi a történet is érdekelni. Persze vannak kedvencei, és általában azokon megyünk végig... sokszor... Nemrégiben beszereztük mi is az első Annapetinket, mégpedig az óvodás részt, hogy legyen aktualitása a dolognak. Eddig még csak 1 történetet sikerült elolvasni, de azt 100szor, mégpedig azt, amikor Petike oltást kap. Matyiban még mindig élénken él az emlék, amikor Milánhoz jött a doktornéni és oltást adott neki. Olvasás közben mindig elmondja, hogy Milánnal hogy is történt ez, és végül még az ajándékba kapott matricákat is előkeresi. ( egyébként Ti mit csináltok ezekkel a matricákkal, hogy gyűjtitek őket? Mert én egyet próbáltam felragasztani a motorjára, de lekaparta róla, mint minden más megkülönböztető jelzést. Szóval a felragasztjuk valahová egyelőre nem bejövős nálunk.)

Milán pedig tökélyre fejlesztette a cukiskodást. Róla nem is tudok mást írni, minthogy napról-napraegyre jobban részese az életünknek... imádjuk:)

Jó volt egy kis nyugi... most megint nyüzsisebb idők fognak következni...