Bár Olaszországnak igen kis szegletét ismerem, de azt hiszem
nyugodtan állíthatom, hogy itt aztán mindent meg lehet találni, minden
előfordulhat és annak az ellenkezője is. Ha csak az észak-dél ellentétet
nézzük, már meg is magyaráztam mindent, míg észak inkább Svájc, addig
dél inkább Afrika. Mind a városrendezésben, mind az emberek
tekintetében, bár az olaszok északon is csak olaszok.
Nem mondanám semmiképp, hogy nem vendégszeretőek, hogy ha betérünk
valahová nem néznek látnak szívesen. Kedvesek, és mosolygósak. Az utcán
is, az egyszerű emberek nagyon barátkozóak, főleg Matyika miatt, az
olaszok híresen család és gyerekszerető nép, és ezt lépten nyomon
érezzük is, mindig van egy-két kedves szavuk, (lenne több is, csak én
nem értek olaszul, ők meg nem beszélnek angolul), ha mást nem akkor
hangosan Chio-znak Matyinak. Mégis van bennük egyfajta exhibicionizmus,
és nemtörődömség a másik iránt.
Talán ezért is vethette meg a talajt itt annyira a divat, mert az
emberek mernek mások lenni, mást hordani, mint a többiek, nem tucatárut,
hanem valóban egyedi, minőségi darabokat. Az hogy némelyik ilyen
minőségi darab hogy néz ki, az már más kérdés. Pl. nekem egy piros
farmer még egy nőn is kicsit sok, nemhogy egy férfin, pláne nem egy tőle
elütő ugyancsak élénk színű inggel és makkos cipővel. (Megdöbbentő,
hogy a makkos cipő még mindig divat, még a neves üzletek kirakataiban is
láttam belőle jónéhány példányt) De láttam már nőt is citromsárga
szoknyában, és lila blúzban, tényleg olyan volt mint egy papagáj.
Mondjuk alapvetően nem az jellemző a városra, hogy mindenki csiricsáré
ruhákat hord, de van ilyen is, és nem kevés. A dolgozó nők-férfiak
egyszerűen elegánsak, a férfiak ing-zakó és gondolom táskában lapuló
nyakkendő kombóban nyomulnak, (bár a Gianni
típusú macsókból nem látok annyit, mint azt a beharangozások alapján
várnám)a nők fekete vagy pasztell szoknya/nadrág és egyszerű, de finom
vonalú nem gagyi műanyag anyagú blúzban. Tényleg csinosak,magasak, és
vékonyak, szépen fésült a frizurájuk.
A nemtörődömségre egy példa: a múltkor mikor egy étteremből
készültünk eljönni, és már nyitottuk az ajtót, hogy megyünk ki, egy
20-30 fős társasággal találtuk szembe magunkat, akik épp befelé jöttek,
és nem, nem engedtek minket ki, hanem mind a 30an szépen besétáltak,
átsétáltak rajtunk, jókedvűen, nevetgélve, nyilván fel sem merült
bennük, hogy ha esetleg mi kimehetnénk, akkor ők könnyebben be tudnának
jönni.
A buszok és a villamosok alacsony padlósak, kivéve egy-két
matuzsálem korú villamost, de azzal nem járunk. A metrónál viszont
mindig kell lépcsőzni, így azt csak Ferivel együtt tudjuk használni.
Hétfőn a közeli bolt csak 10-kor nyitott, én ezt nem tudtam, és a
bolt előtt már elég szép tömeg várakozott, tele nénivel, a gurulós
cvekkerükkel. Mikor felhúzták a redőnyt, csak úgy rohantak be ész
nélkül, áttrappolva Matyin és rajtam is, mintha az életük múlt volna
azon, hogy melyik bevásárlókosarat tudják megszerezni. Ilyen szempontból
tényleg mintha otthon lennék.
Na de nem is ezt akartam igazából, hanem két képet, ami szerintem érdekes.
Az egyik:
Lehetne ez akár egy kis mozaikkövekkel kirakott Hamupipőke üvegcipő is, akár. De nem az:)
ez kérem, egy fürdőkád. hogy mennyire kényelmes benne feküdni nem
tudom, még elképzelni sem tudom hogy egy ilyenben töltsem el az esti
habos fürdőmet. (nem is férne be a fürdőszobánkba). Hogy van-e olyan
ember, aki megvesz egy ilyet, azt sem tudom, de gondolom van, mert több
féle is volt belőle, és volt ára is, de olyan sok számjegyből állt, hogy
nem tudtam megjegyezni. De szerintem mókás:)
Aztán a másik, amit már kommentbe betettem, de hogy ne vesszen el,
ide is berakom, az a kisFiatos virágtartó, ill. fatartó, mert ezek
voltak a fák köré téve. Műanyagból vannak, és hófehérek. Nem tudom,
mikor kerültek ide, de még nincs rajtuk egyetlen firka sem. Otthon
szerintem már az első percben összefirkálták volna. Aztán lehet, hogy
itt is, csak itt lemossák:) De majd megyünk még arra, és akkor megnézem,
mi az ábra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése