Utolsó napok Hollandiában- Royal Delft, Leiden

Az elmúlt napok időjárása nem nagyon jár a kedvünkben, pedig igazán jó lett volna, ha még ezt a pár napot kibírja a szép napsütés. Ehelyett eső van, meg szél, és elég zord hőmérséklet, legalábbis a múlt heti meleghez képest. Persze ez nem jelenti azt, hogy itthon lógatjuk az orrunkat, amint eláll az eső, cipőt húzunk, és már itthon sem vagyunk.

Vasárnap délután ellátogattunk a kerámiamúzeumba, a Royal Delft-be.  Delft méltán híres a itt készített kék-fehér kerámiákról, ez itt amolyan "hungarikum". A városban már az 1600-as évektől űzik ezt a mesterséget, és számos gyár  működött. Mára már csak néhány áll, még kevesebb működik. Ahol mi voltunk, annak egy része a múzeum, a többi része még ma is működő üzem, ahol gyártják a fajanszokat, és festik is őket.

Több termen keresztül csodálhattuk meg a gyönyörűbbnél gyönyörűbb műalkotásokat, mert nem csak tányérok és vázák vannak ám itt, hanem kézzel festett csempékből kirakott képek, például  Rembrant: Éjjeli őrjárata is, melynek eredetije az amszterdami Nemzeti Múzeumban található.

   

 

Minden évben elkészítik a karácsonyi kollekciót, ami egy kis- és egy nagy lapos tányérból áll, és minden évben más kép van rajta, egészen 1915-től vannak kiállítva, és nagyon szépek. Darabja olyan 200euro körül volt.

 

De voltak tulipánvázák, amik 4000 , azaz négyezer euróba kerültek. (Nem tudom Máté mellett meddig maradna egy ilyen épségben a lakásunkban).

És persze minden jeles eseményre készül egy szép darab, a mostani királynő születésére, esküvőjére, továbbá meg van örökítve Hollandia minden fontos történelmi eseménye egy-egy tányéron. Aprólékos munka.

 

   

És mivel Delftről van szó, nem maradhat el Vermeer gyöngy fülbevalós lánya sem. Ez egyébként a városban mindenhol fellelhető mindenféle formában, szalvétán, poháron, papucson, hűtőmágnesen, mindenen, amin csak meg lehet jeleníteni.

Szerencsére Máté éppen a bejáratnál aludt el, és egészen a végéig aludt, így nem kellett attól tartani, hogy történik valami baleset, és nyugodtan tudtunk nézelődni.

 

 

 

Tegnap délelőtt megint esővel indítottunk, majd amikor elállni látszott, akkor elindultunk Leidenbe. Kisebb nehézséggel jutottunk csak oda, mert  valami történhetett a vonalon, mert már két vonat is kimaradt abból az irányból. Hogy pontosan mi történt, nem tudjuk, mert csak hollandul mondták be, amiből csak azt értettük, hogy valami gond van, amire magunktól is rájöttünk. A vasutasok pedig nem nagyon tolonganak az állomáson, alapesetekben nem is nagyon van szükség rájuk, egész eddig nem is hiányoztak. Aztán jött egy vonat, és mi felpattantunk, gondoltuk, majd átszállunk valahol a jóra. Így is tettünk, és végül megérkeztünk.

Az idő borzalmas volt, kicsit még rosszabb is mint Delftben. Meglepő volt, hogy senki nem volt az utcákon,kivéve az utcaseprőket, és a kukásokat, nyilván valami nagy happening volt előző éjjel, és minden be volt zárva. A nyitvatartási idő mindenhol du. 3-kor kezdődött, és hajnal 2-3-4 ig tartott, legyen az kávézó, étterem, büfé, bármi.

Így sétálgattunk a kihalt városban, közben hol kisütött a nap, hol eleredt az eső, hol feltámadt a szél. De mi csak jártuk a város barátságos, kacskaringós kis utcáit, és vártuk, hogy felébredjen a város, és Máté .

 

  

 

Közben többször is eleredt az eső, és egyszer bőrig is áztunk. Szerencsére ekkor már kinyitottak a kávézók, és behúzódtunk az egyikbe száradni és melegedni.

 

 

A város egyébként szép volt nagyon, bár kicsit jobb időben biztos jobban tudtuk volna élvezni a sétát, de végül így is jól sikerült a nap. 

Közeben pedig zajlik a készülődés.  Az országban a Királynő születésnapjára készülnek ami 30-án lesz. Szép lassan kikerülnek az ablakba a nemzeti lobogók, narancssárga pótszalaggal ékesítve.  Még a templomtornyra is felkerült. 

 

Az ablakokba, ajtókra naracsszínű lufik kerülnek, és egyre több ember jár ebben a színben. A várost ellepik a plakátok, amelyek mindenféle mulatságba csábítják az embereket. Készítik a színpadokat, a stégeket. Ennek az ünnepnek mi már nem leszünk részesei. Holnap utazunk.

Pedig már kezdtem megszokni az ittlétet. Már épp kezdetem magamat nem turistának érezni, hanem lakosnak. Hisz ismerem az utcaneveket, amiken járok, most már tudom hol lehet pénzt felvenni, és merre van a vasútállomás. Tudom, hogy a hozzánk legközelebb eső két bolt közül, melyik termék melyikben az olcsóbb. Tudom, hogy melyik utca torkollik lépcsős hídba, ami ugye babakocsival nem pálya, és tudom, hogy melyik nem. Tudom, hogy a szomszédok este 11 körül érnek haza, és reggel 7kor kelnek. Tudom, hogy hétfőn viszik el a papírhulladékot és szerdán a háztartási szemetet. És tudom, hogy itt nem szombaton vannak az esküvők, hanem pénteken, és hogy csütörtökön és szombaton van piac.

Szóval már épp kezdetem magam otthonosan érezni. Ebben mondjuk Máté nagy segítségemre volt, aki ugyanolyan kupit varázsolt  itt is a nappaliba pillanatok alatt, mint otthon. Pedig nem is hoztuk el a játékait, csak 4-et, amiből 2 könyv. De hát nemhiába, zseni, a semmiből is képes várat építeni.

Úgyhogy készülődünk. Még csak lélekben, majd este lesz csomagolás, amikor Máté alszik, különben ő csak kipakol, nem be.

Holnap megyünk haza. Viszlát Hollandia! Vár Magyarország!