Az időjárás mára virradóra kárpótolt bennünket a tegnapi csalódás miatt, mert reggelre akkora, de akkora hó esett, hogy legszívesebben már pizsamában elindultam volna, nehogy megint úgy járjunk mint tegnap. De azért visszafogtam magam, és jól bereggeleztünk, jól felöltöztünk, és először tettünk egy gyors babakocsis sétát, mert be kellett szerezni ezt-azt. Ebben a formában nem nagyon volt oda Máté a hóért, aludt is egy rövidet. Aztán itthon előkapartuk a garázsból a szánkót, és nekivágtunk a kertnek. Hát ezt már nagyon élvezte. Mentünk körbe-körbe, szántottuk a havat, Ő meg csak kacagott, nevetett, fecsegett, szóval élvezte. Én is, egészen addig, míg el nem fáradtam. Akkor kicsit havaztunk. Építhettünk volna hóembert is, de nem találtam a kesztyűmet, kesztyű nélkül pedig kicsit fájdalmas lett volna, és ennyire azért nem éreztem lelkesnek magamat. De még séta közben találkoztunk egy hóembercsaláddal, nagyon jól nézett ki. Szóval nekem nem volt kesztyűm, Máté meg nem akarta a sajátját felvenni, így amikor kicsit hógolyóztunk, csak meresztette rám a szemét, hogy azt nem mondtam, hogy ez hideg lesz. De aranyos volt nagyon. Cirka 1 órát voltunk kint a hóban. Ez az idő bőven elég volt arra, hogy kb. 120-szor körbefussam a kertet, mögöttem a szánkóval és Matyival, hogy a nadrágom szára csaknem térdig csupa víz legyen, és hogy vörösre fagyjon a kezem, pedig nem is volt hideg, szépen sütött a nap. Ha ma este esik még egy kis ráadás, holnap délelőtt is ez lesz a programunk. Sajnos ráadás nélkül a kerti hó már nemigen lesz használható, teljesen felszántottuk.
Balra lent látható a hóembercsalád:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése