Gyermektelenül is tudtam már hallomásból hogy az éjszakák nem könnyő
falatok. De azt gondoltam, hogy azért biztos van némi kis túlzás is a
folyamatos virrasztás, nem alszik a gyerek, nyőgös, jön a foga... stb...
történetekben, csak hogy még jobban sajnáljuk szegény kismamát. Biztos
emiatt a hajdani hitetlenségem miatt kaptam most leckéül azt amin
mostanában kersztülmegyünk, és sosem gondoltam hogy az átaludt, ill át
nem aludt éjszakák ennyire kimeríthetetlen témát szolgáltatnak. (Kicsit
olyan ez, mint a -ki milyen pelust hazsnál, és miért- téma, másik
"kedvenc") Szóval volt az az 1 jó éjszakánk. Az emléke szívemben örökké
él. Aztán az elmúlt napok valahogy úgy zajlanak, hogy este lefekvés, a
szokkott időben, fél 10 körül. Aztán ébredés valmikor fél 12-és 1
között, és nem visszaalvás olyan 2 óra hozsszán keresztül. Aztán alszunk
pár órát, szeencsére, mert aztán hajnalban olyan 4, fél 5 körül
félóránként, 3/4 óránként ébredünk, és így megy ez reggel 7ig, amikor
végképp feladom, és nem küzdök tovább az alvással. Az a baj, és nem
tudom, hogy hogy lehetne ezt kiküszöbölni, hgoy hajnaltájban elkezd
dolgozni az én Kismanóm pocakja. Csak ő még anniyra fáradt, hogy nem tud
megküzdeni a pukimanókkal, és ezért szenved, és sír. És nem tud aludni.
Pedig látszik rajta, hogy eszében sem lenne felébredni, mert amikor a
karomba veszem, édesdeden odabújik a mellkasomhoz, és durmol tovább, nem
kér enni, nem kér cicit, csak odabújást, és alvást. Ez neki remek, mert
legalább ő tud így aludni, de én nem nagyon. Egy darabig fekszünk így
az ágyon, próbálom kitámasztani magam mindenfelől párnákkal, hátha
kényelmesebb lesz, de hosszú távon nem tudok jól berendezkedni, és
vussza kell tennem őt az ágyába, ahol fél órát még szundikál, azátn
megint kezdődik minden előlről. Holnap jön a védőnő, d nem bízom benne,
hogy érdemi tanácsot tud majd adni, hogy hogy lehetne ezt a
szerencsétlen bioritmust kitolni.
Egyébként minden jó és szép, Máté azért napközben valamennyire pótolja a
kimaradt alvást. ÉS most hogy ilyen szép tavasz van, egyre több időt
töltünk a szabadban, sétával, vagy egyszerően csak kint játszunk a
teraszon. Ezért is kerülök ritkábban a gép elé.
Fog ügyben egyelőre stagnált a helyzet. Mostanában nem nyüszög miatta
olyan gyakran, de mindent megrágcsál. Vettünk egy zselés, hűtőbetevős
rágót neki, de egyelőre nem érti miért akarom mindenáron, hogy azt
rágja. Remélem ha majd megint fájlalja az ínyét, akkor majd rájön, hogy
ez jó neki.
A legviccesebb amit mostanában csinál, az az, amit Feri Seherezádézásnak
hív, hogy mindent a fejére húz, a törölközőt, a pelusokat, a ruháját, a
takarót, de úgy hogy néha kikandikál mögüle. Ilyenkor kukucs-játékot
szoktunk játszani. Nagyon tetszik neki. És nekünk is.
Itt épp Apa takarójával:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése