Egy újabb nehéz éjszaka után a mai nap eddig szinte zökkenőmentesen
telt, leszámítva, hogy egyszer már megint ruhát kellett cserélni. Nem
értem mi van, olyan sokáig nem történt ilyesmi, most meg már megint
mindennapos. Lehet, hogy én vagyok figyelmetlenebb, és nem veszem észre,
hogy a fiatalember éppen pisilés előtt áll, és én meg kiveszem alóla a
pelust. Hát nem tudom. Remélem a hétvégénk nyugisabb lesz, mint amilyen a
hetünk volt, és akkor rendeződik minden probléma.
Feri újra felvetette, hogy nem a foga miatt nyávog-e ez a gyerek
egyfolytában. Hát a válaszom megint csak egy elkeseredett -nem tudom-
volt, mert hát milyen anya az ilyen, aki nem tudja, hogy a foga fáj-e a
gyerekének, vagy más baja van. A válasz: Ilyen mint én. Sajnálom, de nem
tudom megállapítani. Én nézem az ínyét, de nem látok rajta semmi
különöset, nincs duzzanat, kicsit fehérkés, ezt mondta a doktornő is a
múltkor, de én nem találom még olyan vészesnek. Egyetlen jel, ami a
fogára utalna az az, hogy gyűri a kezét a szájába, és hogy iszonyat
hisztiket tud levágni. És van ez az ecsetelő. Erről sem tudom, hogy hogy
akkor most megvegyem-e már, vagy ráér még, és hogy egyáltalán mikortól
jó ezt használni. Biztos mondta a védőnő, de elfelejtettem, mert
elfelejtettem felírni. Lehet, hogy megveszem, és a papírján már csak van
valami jótanács. Kár, hogy nem lehet rögtön a második gyerekkel kezdeni
a családalapítást, azt hiszem könnyebb dolgom lenne. mostanában azért
elgondolkozom, hogy tényleg kettőt szeretnék-e. Egyre jobban csábít egy
átaludt éjszaka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése