KópéCsirkék

Végre péntek, és végre kezdem magam jól érezni. Tegnap este már nem féltem, hogy reggelre megfulladok a gombóctól a torkomban. Remélem hamarosan végleg búcsút inthetünk egymásnak. Most hogy túl vagyok a kritikus időszakon, megírtam Kulcsinak is, hogy mi a helyzet nálunk. Persze Kulcsit nem lehet átverni és az orránál fogva vezetni, sejtette, hogy van valami, mert az esküvőn rákérdezett, én meg csak valami kitérő választ adtam. Na mindegy!

Várom már a jövő hetet, mert két barátnőmmel is találkozom, így jobban telik a hét. A hétvége most elég vacak lesz, miután két hétvégén nem voltunk itthon, kicsit el vagyok maradva az otthoni teendőkkel, plusz feladatként pedig bejött a hét elején főzött meggylekvár és szörp elpakolása.