Tavaszi Börzsöny

 A 3 napos hosszú hétvége úgy eltelt mint a huzat... szinte észbe sem kaptunk, már megint hétfő volt, pedig milyen jó volt itthon lenni. Ha minden héten ilyen leosztásban lenne a hétvége és a munkanap, szerintem sokkal kevesebb fásult, beteg, fáradt ember lenne a világon, beleértve ebbe a gyerekeket is. 

Pénteken, 15-én, Máté elment reggel edzésre, és onnan már haza sem jött, hanem onnan mentek egy haverjával Szentendrére a painballos szülinapra. vitt itthonról szendvicset, de rábíztam, hogy mindenképpen keressenek valami ennivalót a városban, nehogy éhes hassal menjenek lövöldözni. Ettek is valahol egy pizzát. Csak este 7 körül láttuk újra. Hazafelé már hazahozták valakik autóval. 

Szombaton Milánnak volt meccse délután kint a világ végén, a 2. kerület legtúlsó felében, Hűvösvölgytől egy köpésre. És ha már odaáig kiautóztunk, akkor ettünk egy rövid kis sétát a Remete -szurdokban is. 

Odvas keltikék tömege a hegyoldalban 💓

Na és akkor másnap, végre eljött az én időm, és mehettünk fel a hegyekbe! Most én választottam útvonalat, szó-szó, mert volt néhány lementett útvonalam, amik közül választhattak a fiúk. Nyilván a legrövidebbet választották :-) És gondoltam is, hogy az fog nekik a legjobban bejönni, fel a Morgó-hegyre, és a mókás nevű Csömöle-völgyben vissza. Mindezt a Börzsönyben. 

Kismarosról indultunk, nem messze a kisvasút végállomásától. Persze nyilván a fiúk bepróbálkoztak, hogy menjünk inkább kisvasutazni, de most nem mentünk, de megígértük, hogy majd szervezünk egy vonatos kirándulást is. Ők meg ugyebár nem felejtenek, szóval előbb-utóbb sor fog erre kerülni. 

Nagy-Morgó-hegyre egy igazán meredek és már-már megerőltető kaptatóval jutottunk fel. Majd annyira belejöttünk, hogy egy pár száz métert vissza is kellett jönnüónk, mert elvétettük azt a leágazást, ami a Nagy -Kősziklához vezet, ahonnan a legjobb a panoráma. ( láttuk, hogy ott megy a zöld háromszög, de nem gondoltuk, hogy arra kéne mennünk, csak később jöttünk rá, hogy de. ) 

Innen már úgymond csak lefelé kellett menni. A Száraz fák rétjén megcsodálhattuk a Börzsöny egész nyugati vonulatát. Nekem ez volt az egyik kedvenc részem. 

Jókora részen jókora sárdagonya is volt. Valamennyire meg lehetett ugyan kerülni, de a sáros cipőket nem úsztuk meg. 

A Csömöle-völgy pedig egy csoda. Pont olyan, amilyet nagyon szeretek. Vadregényes, szinte érintetlen. 2 forrást is érintettünk a túraútvonal végén, az egyikből, a Riezner-forrásból épp csak csordogált a víz, de a másik, a Testvér-forrás, igazi bővízű volt. 

Kellemesen elfáradva, a naptól kicsit kipirult arccal tértünk vissza az autóhoz. Jajjj, úgy szeretem a Börzsönyt ( is)!