Fraknó vára

Visszatérve még egy kicsit a kőszegi őszünkre... 

Hogy hű legyek a sztorihoz okosan kivártam, hogy megint ömöljön az eső, csakúgy, mint október utolsó napján, amikoris az azt megelőző napok kellemes őszies időjárását felváltotta egy monszunesőzéshez hasonló özönvízszerű eső. Már reggel, ébredéskor is esegetett, de nem annyira, mint később, de annyira igen, hogy eszünkbe se jusson kinti programot szervezni, úgyhogy azt gondoltuk ki, hogy ha már így alakult, akkor autózzunk el Fraknóig, és nézzük meg az Estreházyak kincsestárának tartott ikonikus várkastélyt. Ami ugyan nem volt Kőszeghez olyan közel, Sopronhoz sokkal közelebb van, de olyan messze sem, kb. 40 percet autóztunk csodaszép hegyvidéki utakon. Közben végig zuhogott az eső. 

A várparkolóba érkezve nagy elánnal szálltunk ki a kocsiból, és mielőbb próbáltunk fedett helyre kerülni. A kapu boltíve alatt viszont rögtön szembetaláltuk magunkat egytáblával, hogy " Dienstag-Ruhetag". Óóóó bakker, és mi pont kedden voltunk ott. Nem voltunk túl boldogok. De mivel a hídon túli kapu nyitva volt, gondoltuk, hogy akkor legalább körbesétáljuk a várat, amíg lehet. Én visszamentem a kocsihoz, hogy melegebben és esőállóbban öltözzek. Esőkabát, még egy pulcsi, és nekivágtunk. Bent a várudvaron viszont meglepődve láttuk, hogy a shopban ég a villany, így hát bementünk, már csak melegedni is. 

És akkora szerencsénk volt, hogy a Halloween miatt aznap is nyitva voltak, mert valami Drakula rendezvény isvolt délután. Így  végül mégis bejutottunk a várba, és még egy klassz idegenvezetőt is kaptunk magunk mellé. 

Panoráma a várból. Az eső és a felhők némileg rontottak az élvezeten. 

A barokk freskós belső udvar és az öregtorony. 

A várban rengeteg festmény, fegyver, zászló, lovas felszerelések, ruhák, kiegészítők  tömkelege látható. 

142 méter mély kút. 

Marci mindent, de tényleg MINDENT lefotózott. Csinált vagy 400 képet az idegenvezetés alatt. De legalább csendben volt, és nem unatkozott. 

Mikor az idegenvezetéssel végeztünk, akkor még visszamentünk, hogy megnézzük az első emeletet is. Ekkor még úgyis annyira ömlött eső, hogy szinte folyamatosan folyt lefelé az égből, nem is látszódtak esőcseppek egyáltalán. Jobb volt bent a várban. Szép komótosan végignéztük a kincseket, és mire kijöttünk, már kicsit csendesedett az idő is. 

Elképesztően szép volt a táj. Igazi színkavalkád. A zöld minden árnyalatát láttuk. Ha nem lett volna ennyire használhatatlan az időjárás, akkor felmehettünk volna a Rozália-hegy tetején álló kápolnához, ahonnan állítólag pazar a panoráma, de a vár után inkább autóba pattantunk, hogy még elérjük Kőszegen a menüt az éttermünkben. 

Majd délután mág sötétedés előtt, de még mindig esőben elautóztunk, és megnéztük a cáki pincesort, ahol néhány 19. századi műemléki védettséget élvező kis borospince áll szépen sorban. Sajnos már nyitvatartási időn túl érkeztünk, így belülről nem tudtuk megnézni őket, de kívülről azért elsétáltunk mellettük, amennyire az eső engedte. 

Majd, ha már eddig eljöttünk, akkor megint a bozsoki cukrászdában kötöttünk ki :-) Ezzel zártuk a napot.