Kőszegi ősz

 Már tavasszal, amikor a Mecsekben épp a Zengőt másztuk meg, már akkor elhatároztuk, hogy ősszel az Írottkő közelébe jövünk majd. Igazából Milán ötlete volt, mi meg lecsaptunk rá. Így töltöttüki az őszi szünet első néhány napját a Kőszegi-hegységben. És micsoda szerencsénk volt, hogy szép napsütéses napokat kaptunk, igazi kirándulóidőt :-) Leszámítva egyet, amikor ömlött az eső, de akkor sem tétlenkedtünk. 

Kőszegen voltunk már egyszer, amikor Máté kicsi volt és Szombathelyen nyaraltunk, és egy délután beugrottunk Kőszegre. De a környező hegyekben akkor nem sokat időztünk, úgyhogy most bepótoltuk ezt a hiányosságot. 

Szombaton érkeztünk, és délután még pont volt annyi időnk, mivel még óraállítás előtt voltunk, hogy bemenjünk a Jurisics-várba. 

A toronyban, miközben  a gyerekek a harangot rángatták, én kitaláltam, hogy az ablakból látható Szulejmán-kilátóba még pont fel tudnánk menni sötétedés előtt, mert a googlemaps csak 20 perc sétányira írta. Nem mondom, hogy osztatlan sikert arattam az ötletemmel, de miután belengettük, hogy akkor nem megyünk pizzázni, hát nem volt mit tenniük :-) feljöttek velem a hegyoldalba. 

A Milán által kinézett pizzázóban végül olyan "szerencsénk" volt, hogy evés közben  pont tudtuk nézni az ElClassico-t. 😁 Ennek a fiúk rettentően örültek, már csak azért is, mert olyan csatornánk egyáltalán nincs itthon, amin ez menni szokott. Én kevésbé voltam boldog, hogy egy orditó tévé és szurkoló társaság mellett kell ennem, de a pizza finom volt, meg a ház bora is, úgyhogy nem panaszkodom 🙂 a fiúk is tisztára nyalták a tányérjukat.