Eső utáni vízeséskeresés Marcival

 A múlt héten, amikor a Vaskapuhoz mentünk, Marci már akkor is a fejébe vette, hogy menjünk az Annavölgyi-vízeséshez, mert ő azt kiguglizta a térképről. De mondtuk neki, hogy nem jó most menni, mert oda eső után kell menni, amikor van elég víz, ilyenkor amikor nem esik nemigen van látványos vízmennyiség. Duzzogott egy kicsit, hogy bezzeg, amit ő talál ki, azt persze nem akarjuk. Amúgy voltunk már az Annavölgyi- vízesésnél, amikor a Lajos-forráshoz mentünk, meg  talán korábban is, amikor a Vasas- szakadékhoz mentünk akkor is, de akkor sem zubogott annyira a víz, emlékeim szerint. 

Aztán szombat reggel, amikor esőre ébredtünk, akkor Marci vérszemet kapott, hogy na akkor eljött az idő, menjünk vízesést nézni. Néztünk egymásra Ferivel, hogy most mi legyen, ha azt mondjuk, hogy nem megyünk, akkor nemhogy egész nap, vagy egész hétvégén hallgathatjuk, hogy bezzeg neki mindig velünk kell jönni oda, ahová mi akarjuk, de szerintem egész hátralévő életünkben nem tudtunk volna a bezzegeléstől megszabadulni :-) Pláne, hogy pont előtte fél órával foglaltunk le egy kőszegi őszölést, amibe sok-sok kirándulást szeretnék besúvasztani, szóval nem lett volna szerencsés magunkra haragítani Marcit, úgyhogy mondtuk, hogy jól van, menjünk. És bíztunk benne, hogy nem fogunk nagyon elázni. Ekkor már a solymári vízesst is mondogatta, de ahhoz nekem még kevesebb kedvem volt, mert ott már tényleg többször voltunk, úgyhogy megint Szentendre felé indultunk, és a Dömörkapu- Annavölgyi-vízesés volt a cél. 

Máté edzésen volt szombat délelőtt, Milán offolta a progit, úgyhogy hármasban vágtunk neki. 

Mire elindultunk addigra az eső is elállt, de azért felszerelkeztünk esőkabátokkal. 

A Dömörkapunál parkolunk, ami a A Visegrádi-hegység szimbolikus kapuja. Pár lépésnyire volt csupán a parkolótól.  Volt egy kis vízcsordogálás, de azért nem volt egy Niagara :-) 

Aztán, ha már ideáig eljöttünk, akkor elindultunk felfelé a Bükkös-patak mentén a zöld kereszten, és hol a betonúton, hol a patakmeder mellett haladtunk. Gondoltuk megyünk egy darabig, aztán visszafordulunk, de hogy legyen valami célja a sétának kinéztük, hogy elmegyünk a Kárpát-forrásig, és onnan jövünk majd visszafelé. Az erdő gyönyörű volt, a madarak csiripeltek, az illatok olyan frissek voltak, harapni lehetett a levegőt. Olyan jóóóó volt! Mondtuk is Marcinak, hogy milyen jó ötlet volt, hogy eljöjjünk, magunktól biztos nem jöttünk volna , pedig teljesen jó kirándulóidő lett, sütött a nap, csillogott a pázsit. 

A Kárpát-forrásról csak egy táblát láttunk, vasajtóval volt lezárva, de azért megnéztük. 

Az Annavölgybe már autóval mentünk vissza, hogy haladjunk, mert eléggé elsétáltuk az időt, de ott még annyi víz sem volt, mint a Dömörkapunál, úgyhogy még jó is, hogy nem szántunk rá több időt. 

Nagyon jót sétáltunk, olyan klassz volt! kár lett volna otthon maradni.