Tanévvége, nyáreleje

A múlt héten minden gyerekünk hivatalosan is lezárta a tanévet, Marciék búcsút vettek a tanítónéniktől is. 

Hogy a szeptemberi iskolakezdéskor milyen felállásban fog indulni az ötödik osztály, az még nagyon képlékeny, szerintem. Nincsenek illúzióink, és jó előérzetem sem, de majd meglátjuk. Egyébként sem vagyok túl derűlátó oktatásügyileg, régóta nem, de egyre inkább kiábrándítóbb az oktatásügy helyzete, és idén először már a nagyok iskolájában is megkezdődtek a tanárfelmondások, ami eddig nem volt jellemző. 

Kétségbeejtőnek érzem, hogy hova tudunk mág süllyedni, hogy meddig engedjük, hogy hülyét csináljanak belőlünk és főként a gyerekeinkből, mert tanár nélkül nyilván az alap tudásuk és műveltségük sem lesz meg, nemhogy arra még építkezni tudnának. Tegnap egy barátnőmmel beszélgettem, és azt mesélte, hogy hiába járnak a gyerekei a kerület legjobbnak tartott iskolájába, ami ráadásul 5-10 éve erős reálos-matekos suli volt, most 2 darab matektanár van az iskolában az egész felső tagozatra, ami mellett nyilván a csoportbontásban tanulás már nem lehet opció. 

Na de nem is érdemes erre több szót vesztegetni... 

Megvolt a focis évzáró is, mint minden szezon végén. Idén annyiban volt ez más, hogy Marci megint feljebb lép egy korosztályt, és emiatt kicsit könnyesre sikeredett a búcsú Gyuritól, az edzőtől, aki már Mátét is edzette. De mivel ő a klubelnök, így nem lesz ez olyan nagy elszakadás szerintem, de azért eléggé meghatódtak, Marci is meg Gyuri is. 

Szerdán-csütörtökön szabadságon voltam, és az egyik nap elmentünk a Margitszigetre, hogy meghallgassuk a szökőkutat. Nagyjából minden évben meghallgattuk, amióta újraindították, tavaly viszont kimaradt, és ezt Marci fel is emlegette néha, hogy bezzeg oda se mentünk el. Úgyhogy most lecsaptam gyorsan a lehetőségre, és jártunk egy jó nagyot a szigeten, ami még jó is volt a múlt heti nagymelegben. 

Persze elnyaltuk az ilyenkor szokásos fagyinkat, és még egy mekit is kikönyörögtek hazafelé, mert éhen akartak halni.