Szünetes-kirándulásos

Csak úgy röpülnek el mellettünk az áprilisi napok, úgy hogy azon kívül, hogy mennyire kiszámíthatatlan az időjárás, nemigen van említésre méltó esemény. A legnagyobb dilemma minden reggel, hgoy mennyire öltözzek be és/vagy hogy merjek-e biciklire ülni vagy sem, nehogy mire haza kelljen indulni elvigyen valami szélvihar, vagy rámzuhanjon egy kiadós eső. Ennyire azért nem vagyok hardcore. Még. 

A hétköznapok a maguk egyszerűségében és rohanásában telnek, gyakorlatilag nincs olyan edzésnap, amikor Marci ne késne el, kivéve, ha jó negyed órával, de inkább 20 perccel korábban el nem jövök. 

Milán rengeteget van egyedül, reggel 7 után válunk el a buszmegállóban, és ha Marcinak programja  van délután, akkor ha nem kell megvárnom, mert Feri összeszedi, akkor fél6-kor találkozunk legkorábban, ha én várom meg Marcit, akkor meg 7 után érünk haza.  Közben Máté vagy befut, vagy nem, de ha igen, akkor sem nagy társaság, mert többnyire rohan tovább edzésre. Úgyhogy már megint Milán szívja a legnagyobbat. Hogy mennyire tölti hasznosan az idejét, hát... nincsenek illúzióim. :-) 

A szünetet mindenki úgy várta, mint a messiást. 

Annak ellenére, hogy rossz időt jósoltak szinte végig, végül annyira mégsem lett rossz, még ki is tudtunk mozdulni. :-) 

Csütörtöktől szombatig nálunk volt anyukám, és péntek délelőttre egy kis kirándulást szerveztünk, egyrészt, hogy szívjunk egy kis friss levegőt, másrészt, hogy ne üljünk csak otthon, meg hát egybként is. 

mivel az autóba nem férünk be ennyien, így azt találtam ki, hogy az új körvasútsori vonattal elmegyünk Solymárig, ott sétálunk a Paprikás-patak mentén, ami szinte teljesen sík, és megerőltetésmentes, majd hazajövünk. 

A fiúk először nagyon ágáltak, hogy milyen már, hogy vonattal megyünk kirándulni ???? Végül a vonatozás lett a legnagyobb kaland az egész napban :-) Tényleg nagyon szuper, mert pikkpakk a Budai-hegyekben lehet lenni, szinte fillérekért, mert Budapest határáig a bkv bérletünk is érvényes. És a vonat szép, tiszta, és gyors, nem olyan már mint a régi kékek, amik úgy kattogtak, zakatoltak, hogy emberi szót sem lehetett váltani a hangzavartól, és télenvagy nem volt fűtés, vagy rongyosra izzadtál úgy fűtöttek, melegebb napokon meg hozzátapadt a lábad a műbőr üléshez. Na ez a mostani vonatozás már egészen más hangulatú. 

Solymáron viszonylag sokan voltak, kutyások, gyerekesek, sokan próbálták kihasználni az eső előtti órákat. 

Hiába esett mostanában többször is eső, a Paprikás-patak alsó része teljesen száraz volt, azt a kis vizet ami csordogált benne teljesen felitta az iszap. Nagyjából féltávtól kezdett már némi értékelhető vízmennyiség folyni a mederben. 

A vízesésnél  azért már volt rendesen víz, a vízesés is zubogott. 

Rózsika-forrás

Hazafelé pont elértük a kiszemelt vonatot, és így olyan szerencsénk volt, hogy pont mire hazaértünk akkor kezdett el esni az eső. Mondjuk nem esett sokáig, de nem lett volna kellemes a vonattól a házig bőrig ázni.