Így ( nem) járnak

 A február úgy telt el, hogy valamelyik gyerek mindig itthon volt. A hónap elején még itthon volt Máté. Ők 8-tól járnak újra suliba. Fura volt, hogy annyi hónap után megint elő kellett szedni az iskolatáskát, tornacuccot, és visszaállni a bejárós napirendre. 

De attól függetlenül, hogy bejárnak most is vannak online óráik, mert van olyan tanár, aki otthonról tanít. 

Aztán most, mire két hét után belerázódtak, most 3 napot megint nem mennek, tegnap meg ma, mert most van a szóbeli felvételiztetés az iskolában. Fél szemmel követtem csak az idei felvételit, egy felvételis szülői csoportból megint kaptam néhány értesítést, ( lehet, hogy még tavaly iratkoztam fel, ki emlékszik már rá) és ott látom néha, az idei helyzetet. Állítólag idén sokkal magasabbak a ponthatárok, 10-15 ponttal is többek, mint tavaly, pedig tavaly is 5-8-cal több volt, mint azelőtt. Hogy ez a feladatlap " könnyűsége" miatt van-e így, vagy valóban annyival több lenne ebben az évfolyamban a gyerek, hát nem tudom... lehet hogy is-is. Mindenesetre nagyyon durva, hogy néhány helyen szinte a maximális pontszám az, amivel egyáltalán esély van szóbelire bekerülni. Ez eléggé irreálisnaak tűnik, csak mellette ott van az is, hogy ha az elitgimikben emelkedik a ponthatár, akkor a nemelitekben is fog. Szóval ez egy ördögi kör. 

Úgy örülök, hogy tavaly megléptük ezt az iskolaváltást, és nem kell most idén a pontszámokért teperni erőn felül. Legalábbis nem mindenáron. 

Aztán meg majd jön Marci. De erre még gondolni sem akarok.

Szóval Mátéék most nincsenek suliban, és mára kirándulást szerveztek az osztállyal, mert ma már nem felvételiztet az ofőjük. a Gellért hegyre mennek, sétálnak, beszélgetnek, bandáznak, majd hazajönnek. Rájuk fér, szerintem nem is lesz engedélyezve ennél nagyobb kaliberű hagyományos osztálykirándulás az idén :-( Pedig egy csomó lehetőség lenne testvériskolákba, meg táborokba menni, országhatáron kívül és belül egyaránt. 

Aztán lesz majd síszünetük is. Ez számunkra még egy új dolog. Bár sajnos pont elutazásra és síelésre nem lehet majd kihasználni, de a szünet az meg lesz tartva. 

Milánéknál ma áramszünet van az iskolában, és itthon nyomják digitálisban. Milán teljesen be volt ettől zsongva, ő az, akinek egyy napot nem volt még zárva az iskolája, nem voltak szerencsére karanténban sem, és ősz óta folyamatosan nyomja az iskolába járást. Ami persze normális, csak úgy hogy mellette hol az egyik testvér, hol a másik van itthon, úgy eléggé bosszantó tud lenni, megértem. Van  is belőle duzzogás elég. Jövő héten náluk is lesz síszünet. Azt hiszem 2 nap. Most nincsenek előttem a jegyzeteim. 

Marciéknál volt két hét iskolabezárás februárban. Előtte 1 hetet itthon volt, mert fájt a torka. Úgyhogy összesen 3 hetet dekkolt itthon. Ezen a héten tértek vissza a suliba. Mondjam, hogy mekkora lelkesedéssel indul el minden reggel, vagy el tudjátok képzelni? 

Tényleg nem értem, hogy mi az oka annak, hogy ennyire nem szeret iskolába járni, mert a tanítónénije nagyon kedves, aranyos, és nagyon szereti Marcit. A napközis tanítónéni ugyancsak tünemény. Az osztályban amennyire én tudom, Marcinak jó a pozíciója, nincsenek ellensége, sőt inkább úgy tűnik nekem, hogy egyfajta "vezéregyéniségként" működik a többiek között, és keresik a barátságát. Marci nem az a kifejezetten barátkkozós fajta, nem kezdeményez barátkozást, ő csak fogadja a barátságokat. :-) És látszólag Marci jó pozícióban van osztályon belül, nem éri attrocitás, nincs ellenségeskedés, szóval tényleg nem tudom, miért kell a minden reggeli cirkusz. 

Mondjuk már az oviban is ezt csinálta....

Marciéknál nem lesz síszünet. Nekik majd csak tavaszi szünet lesz. Az viszont mág jó messze van. 

Hát így járnak mostanában suliba, hol az egyik nem megy, hol a másik, néha nehéz követni, hogy épp ki van itthon, és meddig, és miért. 

De jön a tavasz, és végre van egy kis napsütés, és lehet jóóóó sokat kint lenni a szabad levegőn!