Gyűrjük

Ahhhh.... hogy ezek az esős reggelek mennyire nem hiányoztak...  

Eleve egy kész tortúra minden reggel ruhát könyörögni a fiúkra,de  évszaknak megfelelőt különösen. Ne az a nadrág, nem a cipő, minek pulcsi, minek kabát, esőkabátot biztos nem... Megértem, hogy nehéz a rövidnardágos nyárból rögtön a kabátos-pulóveres őszebe átmenni, nekem is az, de ha egyszer esik az eső, akkor miért gondolják, hogy elindulhatnak esőkabát nélkül??? 

Szeptermber utolsó napjaira el is fáradtunk már ettől az iskolába járástól. Nehéz felkelni, kibújni a takaró alól meg még nehezebb, és még iskoláa meg tanulás, brrr...

Eddig egész jól megúsztuk karanténilag. a nagyoknál volt/ van (?) 1-2 osztály aki valameddig nem járt iskolába, néhány őket tanító tanárt is érintett a karantén, de komolyn megbetegedésről nem szóltak a hírek, mindenki szépen visszatért már azóta a munkába. 

Milánéknál elég kidolgozottnak tűnik a rendszer, amikor nem volt a matektanárjuk, akkor online vezette le az órát az otthonról, és a hiányzóknak is van lehetőségük egy linken keresztül követni az órát otthonról. Mondjuk remélem ez azért nem feltétlenül elvárás, mert ha mondjuk ténylegesen betegség miatt van itthon a gyerek, ( nem feltétlenül korona, hanem csak amolyan sima szokásos), akkor azért nem ültetném le a gép elé matekórázni, hiszen beteg. De egyelőre ez még nem aktuális, szerencsére. Gyűrjük igaziból a sulit. Mondjuk itthon egyelőre csak Mátét látom tanulni... a többieknek valahogy sose kell... 

Mátééknál is hol elmarad egy óra, hol pótolnak valamit, amíg nem veszünk el a visszaküldendő feladatokban, addig ezeknek az ideoda tologatott óráknak a fejbentartását rá bízom, az anomáliákkat meg meg sem próbálom megérteni. 

Ma például ünneplőbe kellett menni, mert ma reggel egyben megemlékeznek a júniusi Trianon évfordulóról, meg az októberi aradi-vértanúkról. Aztán ki tudja mi lesz  még... Majd együtt ünnepeljük a karácsonyt meg a húsvétot is, amikor lesz rá épp kapacitás és lehetőség :-) 

Furcsa egyébként, mert egy-egy hét egész hamar eltelik, mégis úgy érzem, hogy ennek a hónapnak talán sosem lesz vége... Hétköznap az, hogy hárman 3 felé járnak focizi, amiből 2 még nem önjáró, nekem már az éppen elég. Ráadásul a szolfázzsal is volt valmai kavarás, és átrakták a tökjó időpontról egy kevésbé jóra és egy másik suliba. De ezen már nem akadunk fenn... ez már az utolsó szolfézséve Milánnak, ezt már féllábon is... Marci meg nem jelentkezett. 

Igazából Milánnak az egyel nagyobb korosztállyal kéne edzenie, de mivel az u11-be el tudja vinni az edző ( felvesz pár gyereket a suli előtt), és nekünk már csak haza kell hoznunk, ami nagy könnyebbség, az u13-ba pedig egyelőre nincs ilyen lehetőség, és ráadásul az U13-as és az U 9-es edzések ugyanazon a napon vannak, így amíg Feri úgyahogy bejár a munkahelyére, nem tudok két helyen lenni egyszerre... Még szerencse, hogy Máté már szépen viszi a maga kis dolgait, bár a fociedzéseiről, ha van rá mód, akkor jobban szeretem, ha nem egyedül jön haza. Ez az 1-es villamos nekem nagy parám...  azon a vonalon mindig történeik valami. 

Hétvégén hol az egyiknek, hol a másiknak van Bozsik focija. Marci szombat délelőtt szokott menni, Milán vasárnap délután, csak hogy ne unatkozzunk. Szerencsére eddig még jó időjárást fogtunk ki, de nem gondolom, hogy hogy hidegben és esőben is ilyen lelkesen fognak menni, vagy hogy mennek egyáltalán. 

Idén másik 

Máténak csak azért nincs még meccse, mert vele még most csütörökön tudunk menni sportorvoshoz. Túlzás nélkül 120-szor hívtam a megadott számot időpontért a megadott negyed órás időintervallumban 2 napon, mire sikerült végre egy asszisztenst telefonvégre kapni. Nem baj, örülünk, hogy már legalább van időpontunk. :-)