Amúgy meg

Kezdünk úszni az árral.
Én legalábbis.
Naponta jönnek a sulis-ovis üzik, levelek, hogy mi mikor, mikorra, meddig, nem győzöm bevésni a naptárba, hogy el ne felejtsem.
Idén is Máté a legcsücskösebb, és el sem merem képzelni, hogy ha jövőre Milán is bekerül mondjuk fagottra, ( aztabetyár, még a hangszerválasztóról sem írtam, pedig elvileg jövő héten már lesz eredmény) akkor megduplázódik a próbák és a fellépések száma. Ajajjj....
Jövő héten két anyák napja. Sulis. Az ünnepségek nem ütik egymást, de hogy ne legyen annyira minden szivárványos, a Milánék ünnepségével fedésben van Mátéék szülői értekezlete. Ami fontos lenne, mert gyanítom, hogy most beszélnénk át az év végi kirándulást, amiről még semmit sem tudunk, pedig már jó lenne, az év végi bográcsozást, meg egyebek. Az év végi ajándékozás már szerveződik, a gyerekek énekes-zenés produkcióval fognak elvileg készülni mi szülők és az énektanár Réka néni segítségével. Angéla néni nyugdíjba megy ősztől, így a biziosztással együtt egy kis nyugdíjasbúcsúztatót is tartunk elvileg neki. Hogy mi fog megvalósulni a sok tervből, és mikor lesz a gyerekeknek idejük felkészülni az még rejtély.
Kezdődnek a hegedűvizsgára felkészülő zongorás próbák, eddig két alkalom van megadva, plusz egy házikoncert, ami emlékeim szerint üti a suligálát, és ami még neccesebb a hegedűvizsga pedig az osztálykirándulással esik egybe. Bár mondom, erről még nem tudok semmi konkrétat. Szóval úgy érzem lesz egy-két köröm, mire elsimulnak a dolgok.
Máté a vizsgadarabjai mellett még két egyéb darabot is tanul, az egyiket a szolfézs bemutatóórára, a másikat az évzáróra Angéla néninek, ja akkor lehet, hogy 3-t, mert azt mondja az anyák napjára is készül valamivel. Én már nem tudom követni. Meg sem próbálom. Nekem elég, ha figyelmeztetem, hogy menjen hegedülni.
Plusz még van előtte két kiselőadás, amit párban csinálnak sorra a félév során. Eddig már 3-on vagy 4-en vagyunk túl, már ezt sem tudom számon tartani, ilyenkor ugyebár szöveg +tabló, és hát nem pont egyszerű témákat kapnak/kérnek, szóval elkél némi szülői segítség.

Milán elvileg sima liba. Tegnap 3csillagos 5-st kapott versmondásra, vagyis 5***, amibe gondolom nem számolódott bele az a röpke napi 2 órás szett a négy napos szünetben, amikor Milán az ágyon vergődve, ajtót csapkodva, könyvet hajigálva ordibálta, hogy ő biz ezt a verset nem fogja akkor sem megtanulni, mert ezt a verset, ami ilyen hosszú nem is lehet megtanulni, és punktum. Petőfi Arany Lacinak című verséről beszélünk. Aztán 3 nap kínlódás után csak sikerült megtanulnia, nem tudom kellett-e hozzá fél óra, vagy még annyi sem.
Készülnek az anyák napjára. Semmit nem tudok, csak annyit, hogy valami Janikovszi Évát fognak előadni. Mátéék is adtak elő tavaly Janikovszkit, a Kire ütött ez a gyerek?-et. Az valami zseniális volt, még ma is emlegetjük. Kíváncsi vagyok Milánék produkciójára.
Ma megint felvetődött a kérdés a 2.b-ben, hogy kapjanak-e a gyerekek nyárra Vakáció foglalkoztatót, mint tavaly. Én megírtam, hogy nem ragaszkodunk hozzá, magamban hozzátettem, hogy tavaly sem nyitottuk ki, és egy csomag focikártyával jobban meg lehetne dobogtatni Milán szívét. De sorra csak jöttek az igenlő válaszok, hogy húúú persze, mert most az a terv, hogy nyáron is fognak gyakorolni, mert különben, meg hogy... másik anyuka kommentje, idézem" tavaj is megcsinálta M. az egész füzetet". Khmmmm.... elmorzsoltam egy mosolyt az orrom alatt. Lesz ott másnak is gyakorolnivalója a nyáron úgy látom. Na jó nem vagyok gonosz. Csak hát na... néha nehezen tudok átlendülni az ilyen ordashibákon. Pláne, ha felnőttek ejtik ezt.
Szóval Milánnal elvileg nincs gond. Tanulásilag legalábbis. Ötösön kívül nem látott még mást az e-naplója.
Félév után bekönyörögtem néptánc órára, mert szegénykém úgy el volt kenődve karácsonykor, hogy mindenki fellépett csak ő nem. Na jó, nem kellett könyörögni, csak megkértem Marianna nénit, hogy had álljon már be Milán is a koreográfiába valahová hátra, ahol nem zavar senkit, és ahol nem tűnik fel, hogy ő nem ugrálhat, és had kapjon már könnyített feladatot. Heti 1 néptánc órájuk van egyébként, szóval nem gondolom, hogy az alatt a 40 perc alatt ugrálná szét a lábát, többet ugrál és rohangál egyébként szimpla udvari időben, de hát mégiscsak. Erre ma mondja Milán, hogy a suligálás fellépésen ő lesz a főtáncos, ő áll az első sorban, ő adja a ritmust, és hozzá igazodnak/csatlakoznak a többiek, mert hogy ő a legjobb táncos az osztályban. Kérdem én, milyen lehet a többi, ahol a "sánta" a legjobb??? És Milán ugyebár ki is hagyott egy fél évet cakkumpakk. Megint szarkasztikus vagyok, tudom. Ez már csak egy ilyen bejegyzés lesz úgy látom... ( lehet, hogy ezért nem írok olyan sűrűn mostanában :-) )

Marciéknál tegnap volt szülői. Nem rémlett, hogy szokott-e lenni máskor is ilyenkor, vagy ez csak valami rendkívüli, de sejtettem, hogy az anyák napja-ballagás lesz a fő téma, és először fel is merült bennem, hogy kihagyom, mert a szerda, az nem pont a legjobb nap erre. De aztán azt írta Ica néni, hogy számítanak mindenkire, így nem volt képem lemondani.
Jól sejtettem, hogy az anyák napja miatt volt a megbeszélés... Merthogy a Dorka anyukáját még mindig nem tudtuk kiheverni. Sem az óvónénik, bár ők azt mondták, hogy minden nehézség ellenére elkezdtek készülni a szokott módon az anyák napjára. De a gyerekekben megint felszakadt ez a történet, és nemcsak Dorkában, hanem többekben is, hogy akkor most mi lesz és hogy lesz, mert a Dorkához nem tud jönni az anyukája. Úgyhogy azt találták ki az óvónénik, hogy a hagyományos anyák napi ünnepség helyett egy családi pikniket szerveznének, amolyan apák-anyák napját, egy kis piknik, egy kis közös játék, foci, együttlét, hogy ne legyen ez olyan fájdalmas. (bár úgyis az lesz). Persze, hogy mindenki támogatta.
Az ovi igazgatónője nyugdíjba megy ősztől, és most lesz az új választás. Az szmk-soknak véleményezési joguk van a pályázatokkal kapcsolatban. Kettő darab kell ebből minden csoportból. Nekünk viszont csak egy darab hivatalos szmk-sunk van, ő is csak beugró félévtől, amikor a régi elment szülni. Bármennyire is próbáltam magam egész eddig mindenféle ilyen felelősség alól kihúzni, most nem tudtam, szóval olvashatom a pályázatokat és véleményezhetem is, tehetek fel kérdéseket, húúú de klassz. A leköszönő igazgatónőről inkább nem mondanék semmit. Írni meg pláne nem írok. Legyen elég annyi, hogy nagyon vártuk már, hogy elmenjen nyugdíjba. :-)
És ha ez még nem elég, vagyok olyan marha, de tényleg, már nem tudok mást mondani magamra, hogy felajánlottam, hogy segítek fényképeket válogatni az óvónők fotókönyvébe. Merthogy, ki volt/van  adva mindenkinek, hogy küldjön a saját gyerekéről képeket, amik vannak nekik. Én szépen ki is válogattam a saját képeimből az értékelhetőeket Marciról, plusz olyanokat is, amiken nem Marci van, de szépek rajta a többiek. Erre jött az anyuka, hogy húúú ezek nagyon jók, és hogy van-e még esetleg, és hogy ő is már elkezdte átnézni a 3 év óvónénik által készített képeket, de nagyon lassan halad, mert rengeteg a kép, és húúú meg haaaa. Erre mondtam neki, hogy szívesen segítek, mire a nyakamba kaptam a komplett középső csoportot. Hát gyerekek... ha káprázott már a szemetek fényképektől... és még csak novembernél járok. És próbálok arra is figyelni, hogy a kevésbé fotogénebb, kameraérzékenyebb gyerekekről is találjak megfelelő mennyiségű képet, nehogy aztán azt hallgassuk, hogy x-ről meg y-ról milyen kevés kép szerepel, bezzeg z-ről... De hát mit lehet tenni, ha Z mindenhol ott van, és mindenben részt vesz, x meg y pedig csak a háttérben húzódik meg.... És Marci nem is ballag az idén...

Aztán ugyanezt végigcsinálhatom Máté 4 iskolás évével.

Most aztán jó sokat pötyögtem. :-) És még mindig nem vagyok egyenesben.