Régebben, a Balaton felé menet mindig megálltunk Gárdonyban. Kávéztunk, sétáltunk egy kört, aztán mentünk tovább. Amióta gyerekekkel utazunk, ha csak lehet nem állunk meg sehol. Ha szerencsénk van, akkor pont mire a tóhoz érünk, akkor éppen pihengetnek, alszanak, kár lenne kizökkenteni őket, inkább megyünk, hogy minél előbb odaérjünk.
A Velencei-tó és környéke hosszú ideje fenn van már a listámon, hogy fel kellene fedezni. De valahogy mindig kiesik. Máté listáján, (igen, mert neki is van listája :-) ) fenn van egy tó körbebiciklizés, amit tervezünk is már gondolati síkon egy ideje, de évről-évre nagyobb bennünk az elhatározás, egyszer talán meg is érik. Bennem volt még korábban egy tó körülfutási vágy is, a vágy mondjuk most is megvan, csak a kondícióm romlott le azóta :-) Szóval vannak terveink a tóval, dögivel.
Mindezekből most semmit sem valósítottunk meg, de az, hogy megálltunk egy kicsit, és bámészkodtunk csak megérlelte bennünk a gondolatot, hogy egyszer majd több időt kellene erre a vidékre fordítani.
Most csak annyi jutott, hogy megálltunk Agárdon, azt remélve, hogy valahol majd le tudunk menni a partra, hogy megnézzük a vizet. Végül a kikötőnél sikerült ezt megtennünk.
Nem volt nagy tolongás, volt viszont jó nagy szél, a gyerekeknek jó erősen kellett fogniuk a kakaós csigájukat, nehogy kikapja a kezükből.
Besétáltunk a stégen, mert nekünk nem volt elég szeles a part. :-)
A szörfözők viszont nagyon élvezték a szelet. Volt belőlük jónéhány. Olykor bele is borultak a vízbe.
Aztán Máté elkezdte a csigás zacskóját lobogtattatni a széllel, és ez annyira tetszett mindenkinek, hogy végül mindenki zacskóba fogta szelet.
Aztán meg várták, hogy kicsapjanak a hullámok.
Ilyen alkalmakkor jövünk rá mindig, hogy milyen kevés dolog kell a gyerekeknek, hogy jól érezzék magukat, egy kis viharos szél, egy zacskó, és víz, és elvannak, mint a befőtt. Még most is ott állnának a parton a zacskóikkal és várnák a hullámokat, ha tehetnék :-D
Sétáltunk még egy kicsit, és arrébb, a popstrandon túl, ( ami így bezárva, világosban, emberek nélkül elég siralmasan festett) még egy kört futottak a fiúk hullámkergetésben.
És találtunk egy hattyúcsaládot is .
Bébihattyúk |
Bár nagy volt a szél, de jó idő volt. És annyi, de annyi biciklis volt, hogy most megint nagyon kedvet kaptunk, hogy belevágjunk végre ebbe a biciklitúrába.
Innen már pikkpakk itthon voltunk. Szerencsénk volt, mert jól időzítettünk, és a délelőtti lezárásoknak már vége volt, a délutániak meg még nem kezdődtek el.
A listánkra pedig felkerült Sukoró és Pákozd térsége. Láttunk ott magasodni egy kilátót, és arborétum is van, meg nemzeti emlékhely, meg ingókövek, amiket szeretünk :-) Szóval egyszer csapunk majd egy nagy túrát!
Szolnok, RepTár rajta van a listán? :)
VálaszTörlésPopianyu
Szóba került már, amikor átutazóban voltunk Szolnokon, de most, hogy mondod :-)
TörlésSzóljatok, ha mentek, társulunk mi is ;-)
TörlésRendben :-)
TörlésA Velencei-tó és környéke az én listámon is rajta van :) , a körbe bicajozása is, és mi is mindig elsiklunk mellette valahogy, remélem nem sokáig :)!
VálaszTörlésUgye, valamiért mi is csak autóból nézzük folyton.
Törlés