Máté fellépése

Hétvégén, szombaton volt Mátéék szolfézs fellépése a zeneiskolában. Készültek már rá egy ideje, de sokat nem tudtunk a dologról, csak azt, hogy Máté egy részen szólót fog énekelni. Aztán egyszer csak, amikor kiderült, hogy a főpróba pont egybeesik a Zrínyi matekkal, akkor Ágota néni megpendítette, hogy lehet, hogy akkor mégsem Máté fogja énekelni a szólót, hanem egy másik fiú, aki ott tud lenni a próbán. Mátét ez teljesen összetörte. Mondta, hogy beszéljek Ágota nénivel. Bevallom, nemigen szoktam én belefolyni a tanítók munkájába, felülbírálni őket meg nem is tudom, hogy volt-e már rá példa, de most mindenképpen szükséges volt, hogy legalább kérdés szinten vitassuk ezt meg, így írtam Ágota néninek egy levelet, hogy mi lesz most, és hogy találjunk  már ki valami megoldást erre a helyzetre, bármilyen lehetőségben benne vagyunk, de Mátét nagyon bántaná, ha vissza kellene lépnie. Ágota néni megnyugtatott, hogy nem biztos még semmi, és csak felvetés szinten volt erről szó, hogy esetleg a Joci is énekelhetne. Végül a következő pénteken megállapodtak Mátéval, hogy ő fog énekelni. 

Erre, egy héttel a fellépés előtt elkezdett köhögni, mint a kutya. Gőzerővel kezdtünk neki a kigyógyításának, hogy legyen belőle valaki, mire eljön a szombat. És bár tökéletes állapotban nem volt még akkor sem, folyt az orra, de énekelni már tudott, így nagy izgalommal indultunk szombat délelőtt a zeneiskola felé. 

A zeneiskolában nagy volt a nyüzsi és az izgalom. Ágota néni "hatalmas zenei élményt" ígért a levelében, amit hittünk is meg nem is, lévén tavaly már volt egy hasonló fellépés, és hát.. azért messze volt az a hatalmas élménytől, persze a gyerekek mindig édesek és ügyesek meg aranyosak, de hát no... Szóval izgatottan vártuk, hogy mi lesz. 

Még a folyosón

A nézőtéren nem helyre szóló jegyek vannak, hanem szabad helyfoglalás, így kicsit variáltunk is, hogy hol lenne jó, hogy a kicsik is lássanak. Végül középtájon ültünk le, de mikor leültünk, akkor vettük észre, hogy egy zongora fedele pont majdnem kitakarja a mi gyerekeinket. Mármint a 3.b-t. De csak majdnem. Még éppen láttuk Mátékánk szép szőke buksiját. Aztán mikor énekeltek, akkor előre is jöttek a zongora mellé, szóval nem volt zavaró. 

Az előadás két részből állt, az első felében Bartók Béla dalokat énekeltek, majd ugyanazt zongorán is eljátszotta egy növendék. 

A második részben pedig összes gyerek, 130 fő, együtt énekelt, és a zeneiskolások zenekara kísérte őket az iskolaigazgató vezényletével. Hát az tényleg valami fantasztikus élmény volt! Ahogy az a sok gyerek együtt, szépen, csilingelőn énekelt erre a csodás zenére.... Ágota néninek, aki azért szeret túlozni, most valóban igaza volt! tényleg hatalmas volt az élmény! Szép nagy vastapsot is kaptak, melynek köszönhetően a végét még egyszer elénekelték. 

Mint kiderült, Máté szólója nem önálló szóló volt, hanem minden iskolából 1 gyerek kiment előre, és ők együtt énekelték a szóló részt. Máté a karmester, Kálmán bácsi keze mellett/alatt áll éppen.