Első családi biciklizés

Máté már jó ideje rágja Feri fülét, hogy hozzák fel a pincéből a nagyobb biciklit, mert neki már a régi kicsi, és azzal szeretne már járni. Szerintem simán jó még neki a régi, vagy legalábbis elég lenne egy ülés- és kormány felemelés, de ő váltig bizonygatja, hogy nem az már nem jó neki.

Az viszont tény, hogy Milánnak már elég utolsó napos a 16-os bicó, persze jó lenne még, meg eltekerhetne még ő is vele, de végül csak előkerült a pincéből a nagyobb bicaj Máténak, így Miláné lehet a 20-as, Marci meg ugye tép a kis rózsaszínnel.

Máté teljesen rákattant, hogy menjünk akkor máris biciklizni, mert állítólag ezt ígértük. Ami bizonyára így is volt, de nem tudom, hogy pont erre a hétvégére volt-e ez a közös biciklizés beígérve, szerintem inkább MAJD elmegyünk valamikor hangozhatott el.

Mindenesetre vasárnap reggel Máté már nem bírt a farán ülni, csak zsizsegett, hogy menjünk biciklizni, mindannyian.

Hogy ne menjünk nagyon messzire, de azért menjünk is valahová, a Ligetet céloztuk meg. A fiúk focicuccot is csomagoltak, én meg futócuccban mentem.

Bennem volt némi kétely, hogy nem biztos, hogy Marcinak is bicóval kéne jönnie, mert nem fog bírni hazajönni, de mindenki erősködött, különösen Marci, hogy de igen! A biztonság kedvéért azért elraktam két gumipókot, hogy ha úgy alakul, akkor fel tudjuk akasztani a biciklijét, ha elfárad.

Így hát 5 biciklivel indultunk neki a Városligetnek. Régi álmunk ez, hogy hosszú konvojban haladjunk :) Bár van még ezen a konvojon mit finomítani, de kezdetnek azért jó volt.

Marci is tekert hősiesen, csak amikor meg kell állni, utána segíteni kell neki elindulni. De olyan cukibogyó volt, ahogy a kis medvés hátizsákjával tekert :) És becsülettel elbiciklizett egészen a ligetig. (3.6 km). Igaz, a vége felé már fáradt volt. 

És Máté is nagyon jól ment a nagy biciklivel. 

Indulásra készen!

Marci jön :)

A ligetben aztán kerestünk egy üres focipályát, és a fiúk már neki is álltak a meccsnek, én pedig futottam addig.
A Kertemnél minden fa törzsére nemzetiszínű szalag van kötve. Sem rendbontókkal, sem békés tiltakozókkal nem találkoztam, meglepően nagy volt ennek ellenére a rendőri készültség, legalább 3 autónyi rendőr posztolt körbe. Nem volt olyan jó látvány.

Hazafelé Marci már gyerekülésben jött. A biciklijét Feri csomagtartójára erősítettük. Szó, mi szó, lényegesen gyorsabban haladtunk így :) Már Milán idejében is az volt a baj ezzel a 12-es biciklivel, hogy szegénykém csak tekert mint az őrült, de nem nagyon haladt. Hát ez most így van. De hát ha megtörténik a végleges biciklicsere, és Marci kellően nagy rutint szerez, akkor most a kék 16-os az szabadon áll, bármikor át tud majd rá ülni.