Pénteki ovis állatkert

Minden évben, ilyenkor az állatok világnapja körül, Milánék el szoktak látogatni az állatkertbe. Idén is így volt, de a mostani kirándulásnak annyi volt a különlegessége, hogy én is mentem velük, mint kísérő. Erre eddig nem volt még példa, de most hogy gyerek nélkül vagyok itthon pár órát, és az állatkert csak délelőtti program, így felajánlottam, és mentem. 

Milán  boldog volt, hogy megyek velük, én meg izgatott, de végül szuper volt minden, Milán sem lógott rajtam, hanem szépen vegyült a kis pajtásaival, és én is belejöttem, mint kiskutya az ugatásba, hogy 4-5 gyereket terelgetek a helyes irányba. 

Kati néni még indulás előtt tartott egy kis közvélemény-kutatást, hogy ki mit szeretne a legjobban megnézni, és a szerint próbáltuk az útvonalat megtervezni, figyelembe véve, hogy tavasz is voltak, és akkor is megnéztek egy csomó mindent, most igyekeztünk olyan állatokat nézni, amik akkor kimaradtak. 

A kívánságlistán magasan a szurikáták vezettek, bár ők mindig a porondon vannak, most sem maradhattak ki, továbbá krokodilra, tigrisre, és a kígyókra volt még nagy igény. 

Hát így vágtunk neki, és a kívánságlistás állatok mellett persze még egy csomó mást is megnéztünk. Például, ami nekem most a legérdekesebb volt az a kiskenguru, aki épp a mamájának a zsebéből kukucskált ki. Nagyon érdekes volt!

Munkában :)

Hol is vannak azok a szurikáták?

Egy kis energiapótlás

A játszótér sem maradt ki a programból, természetesen.

Olyan szép napos idő volt, jó volt kint lenni, és maradtunk volna még a játszótéren szívesen, de sajnos sürgetett az idő, hiszen vészesen közeledett az ovis ebédidő, és még előttünk volt a Mérgesház és a szurikáták, így összetrombitáltuk a gyerekeket, feltöltöttük a vizespalackokat, és indultunk tovább. 

A szurikáták alatti alagútban még rohangáltak egyet a skacok, aztán kifelé menet integettünk a zsiráfoknak, az elefántoknak, a zebráknak, és az orángutánnak is. 

Mire a villamos megállóhoz értünk, addigra mindannyian jól elfáradtunk. Alig vártuk, hogy visszaérjünk. 

Én gyorsan összeszedtem Marcit, aki épp végzett az ebéddel, a Nagyok pedig villámgyorsan asztalhoz ültek, és úgy ettek, mint a kisangyalok. Szerintem az alvással sem volt gond :) 

Szerintem klassz volt, én magam is jól éreztem magam, és olyan viccesek ezek a gyerekek, nagyon jót mulattam rajtuk.