Augusztus 20., bobozás, koncert, tűzijáték

Az ünnep reggelén borús, szeles időre ébredtünk megint. Takaróba burkolózva nyammogtuk a teraszon a reggelinket, és tanakodtunk, hogy mihez kezdjünk. Máté bedobta, hogy menjünk bobozni. Nem először, sokadszor. Júniusban is mondogatta már, de akkor nem mentünk Marci miatt. Hivatalosan 3 év az alsó korhatár, és akkor Marci még nem volt annyi. Most sem voltam túlzottan meggyőződve róla, hogy jó ötlet oda menni. Én nem gondoltam Marcit elég nagynak a bobozáshoz, viszont az is borítékolható volt, hogyha odamegyünk és ő nem csúszhat, akkor abból brutál hiszti lesz. De Feri azt mondta, hogy majd ő csúszik Marcival, no para. Hát jó, menjünk!
Mikor megérkeztünk még nem voltak annyira sokan, gyorsan vettünk jegyet, és már mentünk is a rövidebb sorba. Először hamar sorra kerültünk, én mentem Mátéval, kicsit szötymörgött az eső, de nagyon élveztük, söpörtünk lefelé, mint az őrült, az eső meg csak csapott bele az arcunkba. Én mondjuk a kanyarokban kicsit paráztam, de hát úgy jó a bobozás, ha jó gyors :)
Aztán Milán ment Ferivel, és ekkor már kicsit jobban esett eső, de a srác azt mondta nem gáz, mert ha nagy eső van, akkor úgysem indítják el. Ahogy vártunk rájuk a kilátó lábánál egyre jobban kezdett esni, így mikor leértek akkor Marci lett a soros, bár őt először a végére akartuk hagyni, de az eső miatt előrevettem.
Hát én nagyon féltettem! Onnan fentről nézve olyan kis picike volt még, és emlékszem, hogy amikor Milán először ült fel, akkor ő már 3 és fél éves volt, de őt is nagyon féltettem, nehogy kiessen. Pedig Milán sokkal nyugisabb ilyen szempontból, mint Marci, Marci elég hebrencs. Mindemellett nagyon kis cukker volt, ahogy ott feszített Feri mellett, majd ahogy beültek, rém büszke volt magára :)
Feri szerint tetszett Marcinak, nem volt vele semmi gond. 

Indulásra készen!

Marci a célban

Máté repeszt lefelé

Kicsit átmentünk még a játszótérre, én pedig felmentem a kilátóba.

Délutánra szerencsére jobb idő lett. Még jó, mert a fiúknak koncertet ígértünk, meg tűzijátékot. A Borhetek kapcsán egyébként is minden este van ilyenkor koncert Füreden, de egészen addig mindig lecsúsztunk róla, vagy épp csak a végére értünk oda, és a fiúk eléggé sérelmezték. Egyszer pedig fizetős Zorán koncert volt a Gyógy téren, de nekünk már csak aznap délután tűnt fel, hogy ez fizetős koncert, Máté pedig már teljesen rákattant, hogy megy Zorán koncertre. Nem tudom mit várt, de nagyon be volt zsongva, szerintem csak tetszett  neki a Zorán név hangzása. Mindenesetre, mikor mondtuk, hogy bemenni nem tudunk, de majd kicsit távolabbról belehallgatunk, akkor nagyon a szívére vette. Így aztán először a színpad eleje felöl, majd a színpad hátuljánál kibickedtünk a lépcsőkorláton ülve. A fiúknak tetszett, nekik minden koncert tetszik, én jókat mosolyogtam rajtuk.

Zorán koncertet hallgatós

20-án viszont Szalóki Ági, meg Kaláka koncert volt délután. Szalóki Ágiról természetesen lemaradtunk, de a Kalákának nagyjából a felét még elcsíptük, és nagyon-nagyon jó volt! A kavicson ülve hallgattuk, énekeltünk, tapsoltunk, nagyon élveztük.

Milán észrevette, hogy a háttérben van egy Mol embléma, és kérdezte, hogy miért van ott a színpadon a Videoton mezről az a jel. Hát a focitól nehezen tudunk elvonatkoztatni. :)

A koncert után átsétáltunk a partra, ahol már jókora tömeg gyűlt össze. De még mekkora! Lépni is nehezen lehetett, de azért találtunk egy egész jó helyet, ahol vártuk a tűzijátékot. Marci Apa nyakából nézte, a többiek pedig a réseken leselkedtek. Szerencsére sok rakéta fölfelé ment, azokat simán látták. 

Gyerekborral, (musttal) várták, hogy kezdődjék a parádé. 

Tűzijáték közben Milán azon aggódott, hogy mi lesz a strandolókkal, és hogy biztos-e, hogy minden embert kiküldtek a vízből, mert mi van ha valaki mégis bent maradt véletlenül. Marci is kifülelte, hogy arról van szó, hogy a rakéták a vízbe esnek bele, ő meg a kacsákért kezdett aggódni. " És a tacsák? A tacsák hol vannak?"  kérdezgette.

Este 10-kor kezdődött a tűzijáték, úgyhogy mire vége lett, és mire kicsit eloszlott annyira  a tömeg, hogy el tudjunk indulni, addigra jól elfáradtak a fiúk. Különösen Milán mondogatta, hogy ő már nem bír hazajönni, de csak sikerült neki. :)

Az biztos, hogy ébrenmaradási rekordot döntöttek :)