Anyák napja Milánnal

Mióta Máté iskolás, azóta folyton azon parázok ilyenkor ünnepekkor, hogy nehogy egy napon legyenek az ünnepségek. Milánéknál már hete óta tudott volt, hogy 6-án lesz, Mátééknál egészen a múlt csütörtökig titok fedte a dátumot, ami végül 7-e lett. Szerencsére. 

Jó meleg, fülledt délután volt a tegnapi, ahogy fél 5-kor szépen sorban végigültük a kisszékeket, a szépen feldíszített csoportban, hát nem fáztunk egy cseppet sem. 

Az ünnepséget Kati néni nyitotta meg egy röpke, de annál könnyfakasztóbb beszéddel, hogy milyen jó dolog az anyaság, milyen jó gyereknek lenni, gyerekkel lenni, és mennyire szerencsések ők, pedagógusok, hogy nekik a saját gyerekeik mellett van még 25 kisgyerekük. Nagyon megható volt.

Aztán jöttek a gyerekek, kézenfogva, énekelve, táncolva, és egy pár dalos körjáték repertoárt mutattak be. 

Az igazi anyák  napi rész pedig már szemtől szembe zajlott. Milán odaállt, majd odakuporodott az ölembe, és úgy mondta a verseket, úgy énekelt. Aranyos volt nagyon :) De hát Milán mindig aranyos, benne mindig sok a szeretet.

Móra Ferenc : Anyának

Álmomban az éjszaka
aranykertben jártam.
Aranykertben aranyfán
aranyrigót láttam.
Aranyrigó énekét
a szívembe zártam.

Ahány levél lengedez
szélringatta ágon,
ahány harmatcsepp ragyog
fűszálon, virágon
Édesanyám, fejedre
annyi áldás szálljon.

Lukács Angéla: Csak egy van...

Sok-sok levél van a fán,

Mind hasonló forma,

Milliónyi levél közt

Mégsincs két egyforma.

A Földön sok gyerek él,

milliárd is megvan,

De az egész világon

Belőlem csak egy van.

S ha egy nagy tér közepén

Tenger gyerek állna,

Közöttünk az anyukám

Mégis rámtalálna.

Létay Lajos: Édesanyámnak

Ha csak egy virág volna,

én azt is megkeresném.

Ha csak egy csillag gyúlna,

fényét idevezetném.

Ha csak egy madár szólna,

megtanulnék hangján.

Ami csak szép s jó volna,

édesanyámnak adnám.

Hullottak ám a könnyek rendesen :)

Ez vagyok én

Milán fényképezte

Itthon még elénekelte az anyák napi klasszikus Orgona ágát. Persze az első sor szokás szerint lemaradt. Sosem fogom már megjegyezni, megtanulni, hogy van némi átfutási idő a gombnyomás és a felvétel elindulása között.

Ma folyt. köv. Mátéval. Aki annyira titkolózott, hogy még a hazaküldött verseket is Apával tanulta meg. Nekem csak a fellépéshez szükséges kötényt, fakanalat, és tojást kellett biztosítanom, persze mindezt máról holnapra, vagyis tegnapelőttről tegnapra. Imádom az iskolában, hogy ma beírnak valamit, ami holnapra kell. Lehet, hogy mi vagyunk csak ilyen szeleburdi család, de nálunk nem alap, hogy van itthon fonál 2 színben, fekete tempera, meg miegymás, amit mindig holnapra kellene prezentálnom.  Kötényt végül kölcsönkértem, mert nekünk csak felnőttkötényünk van itthon, az sem volt egészen tiszta, fakanalat vettem egy steril csilivilit a százasboltban tegnap, ma már azzal fog feszíteni az ünnepségen. Tojásunk az mondjuk volt itthon, bár azt is nagy dobozban küldtem, nem kicsiben, amiben állítólag kellett volna. Remélem, ez azért nem fogja megakasztani a műsor menetét. :) Kíváncsian várom!