Egy hónap után

Nagyon gyorsan eltelt az első hónap a tanévből. Már csak kilenc van vissza :)

A hónap második felére, azt mondhatom, belerázódtunk. A reggeli kelések ugyan nem esnek jól, de felkelünk, elkészülünk, és vagy így vagy úgy mindenki eljut a célhelyre. Persze még mindig vita van azon, hogy ki menjen apával, mert akár Máté, akár Milán megy vele, semmiképp sem igazságos.

Máté az utóbbi két hétben kezdett igazán ráérezni az iskola ízére.Egyre-másra kapja a dicséreteket, a napközis tanítónéni jobbára piros kereszttel értékeli a napi munkáját, Angéla nénitől meg egy csomó pirospontot, karikát, csillagot, füzetbe ragasztott matricát zsebelt be néhány nap alatt. Nagyon büszke rájuk, mi meg Rá vagyunk nagyon büszkék. 

Továbbra is lelkesen megy, és még lelkesebben jön ki, és az iskola néhány hete alatt elképesztően megeredt a nyelve, és csak mesél, és mesél. A tanórákról kevesebbet, többet a fociról, amit én már nem is értek, hogy mikor van, és mikor milyen foci van. Elvileg heti egyszer pénteken van nekik fociedzés. Ennek ellenére majd minden nap van valami focis történés, tegnap volt valami focibajnokság, amitől már hétfőn be volt zsongva, de Pista bácsi neve napi szinten előkerül a konyhánkban. Szóval a foci nagy húzóerő és remek csapatépítő, mert Máté, aki szerintem kevésbé nyitott az új dolgokra és nem annyira barátkozós, pár nap alatt összehaverkodott 3-4 fiúval, akik természetesen ugyancsak járnak focizni. Jól van ez így, örülök neki, hogy barátkozik. 

A matek nagyon jól megy neki, ebből van a legtöbb dicsérete, de hát tudtuk is, hogy ezen  a téren jól mozog. Írásból még van hová fejlődni, sőt... egyre inkább van. Szerintem őrült tempóban veszik a különféle formákat, és a munkafüzeten kívül még fénymásolt papírokon is dolgoznak.  De nem panaszkodom, mert ha marad is házi itthonra, akkor az még emészthető mennyiség, igaz, a külalak nem mindig a legeslegszebb, de látszik, hogy törekszik, igyekszik, hát a végére már elfárad, megunja, és inkább csak hullámvonal az a 3-as. A nagyon nemszépeket azért javítjuk, Máté is látja, hogy melyik az, amelyik kevésbé sikerült jól, de nagyon ezzel szekálni sem akarom, mert akkor megmakacsolja magát, beduzzog, és annál inkább nem csinálja, és még a kedvét is elveszem az egésztől. Persze törekszünk a minél szebbre, de nem feltétlenül a tökéletesre. Egyelőre örülök, hogy Máté lelkesen körmöl, kedvvel csinálja, feladattudattal. Aztán majd alakul majd a külalak is, gondolom, remélem. Ha meg nem, hát akkor nem lesznek gyöngybetűi. 

Amúgy meg:

- Olyan nagy fiú lett! Minden egyes nap rácsodálkozom, amikor utánanézek reggel, ahogy baktat folyosón, a kapucnis pulcsijában, a szűk farmerjében, a magasszárú cipőjében, hátán az iskolatáskával, hogy milyen vagány, igazi kisiskolás lett belőle.

- Minden nap, amikor érte megyek, és megkérdezem, hogy milyen napja volt, akkor azt mondja, hogy "ma nagyon jó napom volt!" Amíg ez így van, addig azt hiszem nem kell aggódnunk, hogy nem jó helyen van. 

- Reggel, ha Jocival, a barátjával éppen együtt érkezünk, akkor mindig megvárják egymást, vagyis Joci vár meg minket, amíg mi lekötjük a biciklit, és együtt mennek fel. 

- Valamelyik nap délután, a kapun kifelé jövet ráköszönt az egyik osztálytársa:- Csá, Máté! (mellé egy laza kézzel intés)

Máté szintén:- Csá Zalán! (és persze ő is visszaint.)

Olyan megmosolyogtatóan nagyfiúsak voltak :)

- Mikor az osztálytársakról beszélgetünk, akkor bennem még mindig bennem van a kérdés, hogy "mi a jele?"

- Néha még óvónéniknek hívom a tanítónéniket, és fordítva is. Szerencsére ők azért még képben vannak, hogy ki hová is jár, még ha én néha össze is keverem. 

- Nekem továbbra is hiányzik a verbális kommunikáció tanítónő és köztem. Pláne, hogy Máté hol elfelejti említeni a dolgok felét, vagy épp kiszínezi. A múlt héten pl. leveleket kellett volna gyűjteni, de nem tudta, hogy másnapra kell-e vagy később, vagy másnapra is, és később is. 

Aztán. A héten tartják az állatok világnapját, és állatsimogatót rendeznek, azaz, akinek van otthon háziállata,  az beviheti, és a színpadon bemutatja, aztán pedig meg lehet simogatni. Máté meg egy fél délután nyafogott, hogy gyorsan vegyünk egy kutyát, vagy bármit, mert a tanítónéni azt mondta, hogy állatot kell bevinni. 

Na hát így. 

- Egy hónap alatt nagyjából elkoptatott egy rend színesceruzát. Pedig a benti dobozában is van egy készlet, amit rajzórán használ csak. A zöld és a sárga már egész kicsi. E hét végére tervezem, hogy lecserélem az összeset.

- A postairónok szintúgy kopnak. 

- Máté szókincsévé váltak az alábbi kifejezések:- rendszeresen sportolok, és fegyelmezettek voltunk. Az ő szájából mindkettő nagyon viccesen hangzik. Valamelyik hétvégén azt mondta:- Kicsit ki kellene most már mennünk a friss levegőre!

Most pedig már október van, ami azért nagyon jó, mert most már csak 3 hét, itt az őszi szünet! Én azért már nagyon várom :)