A rózsaszínű fagyival kezdődött minden.
Akármikor, és akárhányszor térünk be egy fagyizóba, ő mindig rózsaszín
fagyit kér. Az íze az mindegy, lehet meggyes, málnás, epres, csak a
színe a fontos.
Aztán következett a rózsaszínű fogkefe,
ami nélkül nem volt hajlandó távozni a boltból. Próbáltam rábeszélni a
megszokott kék-zöld kombinációjúra, de nem és nem, neki a rószaszínű
kellett, így gondoltam, ha csak ennyi kell a boldogságához hazavisszük.
Azóta ezzel mos fogat.
Aztán egyik esős délután a teraszon
ragadtunk, és aszfaltkrétával rajzolgattunk hogy teljen az idő.
Természetesen Máté a rózsaszínt választotta, majd nagy lendületében a
katicabogarat is erre a színre festette ki.
Enni is csak a rózsaszínű műanyag
tányérból (esetleg még a narancssárgából) hajlandó újabban, ami igazából
inkább pink, de meggyőztem, hogy az sötétrózsaszín, mert az hogy nekünk
nincs rózsaszín tányérunk, az száméra elfogadhatatlan .
Zavarni éppen nem zavar, inkább
viccesnek találom, hogy két fiúgyerekkel a háztartásunkban egyre
szaporodnak a rózsaszínű tárgyaink. És csak remélem, hogy még valahol a
rózsaszín HK-s trikó előtt megállunk, és valami más színre fogunk
váltani.
Azon is gondolkoztam, hogy mi válthatta
ki Mátéból ezt a fajta rajongást, és arra jutottam, hogy biztos az ovi
miatt van. Merthogy itthon, mivel férfiuralom van, nemigen találkozik
rózsaszínnel, mert én sem vagyok egy nagy rózsaszínes. És amikor
bekerült oviba a kislányok gondolom javarészt ebben vannak, és ez neki
újdonság. Aztán majd gondolom lecseng. Addig meg jókat mulatunk rajta:)
Ui: ÉS vajon tud-e még valaki egy olyan bejegyzést írni, amelyikben többször szerepel a rózsaszín szó, mint ebben????)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése