A
tegnapi vihar durvább volt, mint azt gondoltam. Az, hogy a kisszoba
teljesen elázott, mert nyitva volt az ablak, az egy dolog. De reggel
amikor egy tök nagy fa feküdt keresztben az úton, akkor azért megállt
bennem az ütő. Egy hasonló fa áll a mi házunk előtt is. Hazafelé az utat
lecsonkított fák szegélyezték, a földön a levágott gallyakkal. Most
hallottam a szomszéd bácsi telefonbeszélgetését, hogy hívta ő is a
favágókat, mert a kertjében lévő hatalmas fenyők közül kettő megdőlt. Az
egyik derékban el is tört, és ráesett szerencsére a másikra, így nem
esett be a házfalon. Remélem az összes fát kivágatja, mert még végül a
mi házunkra dől rá egyszer.
Szerencsére
mi épségben megúsztuk, a körtéink is jól bírták, csak alig néhány esett
le, a frissen kapott leanderemet pedig időben bemenekítettem.
Nagy szerencse, hogy győzött felettünk a lustaság, és nem mentünk el a ZP-be Förgiékkel, akkor igencsak bőrig áztunk volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése