#3

Ma korán reggel Marci a kertben indította a napot. A többiek még javában aludtak. Ezt is vehetjük pozitívumnak ebben az új helyzetben, hogy legalább a reggeli fejetlenséget és rohanást kiiktathatjuk. Bár igyekszünk rendszert tartani, és iskolaidőben tanulni, ennek ellenére nem verem őket ki fél7kor az ágyból, hagyom őket addig aludni, amíg csak tudnak. Utána sokkal hatékonyabban tudnak dolgozni.

Nem tudom az elmúlt években örültem-e már úgy a pénteknek, mint most..

A péntek örömére kicsit lazábbra vettük a figurát, és ami nem sürgős, és nem mai lecke azt offoltuk. Helyette tesi és környezet projektnapot tartunk, és sokat vannak kint a kertben a fiúk. Marcinak úgyis a tavasz a heti körileckéje, erről kell beszélgetni, a növények- és állatok viselkedéséről tavasszal, úgyhogy mivel a napot egy kis metszegetéssel kezdte majd trambulinozással és focival folytatta, így egész jól teljesített, szerintem. A tesi feladata amúgy labdavezetés és passzolgatás volt épp :-)

Lassan kezdjük átlátni, hogy mi hogy legyen. Máténak a legnehezebb, de egyelőre nem panaszkodik. Mondtam neki, hogy az énekből feladott Haydn-t majd alkalomadtán elindítjuk, vasárnapi ebéd mellé pont jó lesz. A rajz román kori művészetét meg majd feldolgozzuk együtt.
Érzem, hogy mire eljön a nyár, addigra nagyon penge leszek szinte minden tárgyból. :-D És minden nap hálát adok az égnek, hogy még csak hatodikos, és nem kell fizikát-kémiát is leoktatni neki itthon, ami persze menne, de sokkal több időt venne igénybe.
A másik nagy istenáldása, hogy nincs másodikos gyerekem... Azok a másképp ejtjük-másképp írjuk szavak, plusz a szorzótábla így együtt azt hiszem, kiverné nálam a biztosítékot...

De ma azért már volt egy kis vergődés Milán részéről, hogy ő márpedig ezt nem csinálja, nem tudja, nem akarja... hiába no... nincs hozzászokva a lelkem, hogy itthon is tanulnia kell.
A szülői csoportokban is egyre-másra borulnak ki az emberek és mennek egymás torkának... hogy mi lesz ennek a vége...  igyekszem távol tartani magam minden energiavámpírtól. Arra itt vannak a saját gyerekeim :-)

Ma voltam patikában. Azt gondoltam, hogy kilométeres sor fog kígyózni az utcán, de nem, tán ketten ha álltak előttem. Bemenni nem lehet, egy ablakon, és az ajtónál van kiszolgálás. Az emberek türelmesen várták a sorukat, a kiszolgálás is flottul ment. Igaz, a Feri vérnyomásgyógyszere megint hiánycikk, de hát úgyis homeoffice van, meg csend és nyugalom :-D A kisszoba maga a béke szigete. No stressz, no para, no rohanás. Teljes zen. :-)

Jön a hétvége. Kicsit szusszanhatunk.