Hétvége + #4

Annak ellenére, hogy szerintem egész jól vettük az első napokat, mégis megváltásként hullott ránk a hétvége, és nemigen volt kedvünk az iskolára mág csak gondolni se. Szombaton délleőtt, még mielőtt ideért volna a zima még kisöpörtem a gyerekeket az udvarra, ki tudja, mikor lesz megint olyan idő, hogy békésen kint lehessen lenni. Lehet, hogy mire lesz, addigra már az udvart sem használhatjuk majd... bár arról nincs egészen pontos fogalmam, hogy ha kijárási tilalmat rendelnek el, az a saját kertünkre is vonatkozik-e... De erre most még nem is gondolunk. Utcát a fiúk már csak ablakból látnak, és mi is nagyon elszórtan megyünk ki. Egyébként sem vagyunk azok a nagy boltbajárósok, békeidőben is csak heti egyszer vásárolunk, de ha kimarad, akkor is szokott lenni itthon valami, hogy ne haljunk éhen. Most még a kenyérvásárlást is leritkítottuk, és összekötjük valami egyéb intáznivalóval. Pl. pénteken mikor a gyógyszertárba mentem, akkor vettem kenyeret is. 3-4 napig is elvagyunk egy vásárlásnyi kenyérrel, mert a végén pirítós-bundáskenyár- és melegszendvics lesz belőle.
Ma reggel be kellett rongyolnom a suliba, mert a milán szolfézsholmija a nagy kipakolásnál bent maradt, mert azt nem a padjában tartja, hanem egy külön fakkban, és szerdán elvileg órája lesz.
Útközben vettem pékárut, és a dm-be is beugrottam, és nagyjából azt vettem, amit találtam, a sorok jó esetben is csak félig voltak telve, igaz, vásárló sem sok lézengett odabent, talán ha 3-an voltunk összesen. Így elhoztam az utolsó 2 szappant, az utolsó mosogatógép-öblítőszert, ( hogy, hogynem, mióta mindenki itthon dekkol megnövekedett a koszos edények száma. ) vettem Máténak fogszabályzó tisztító tablettát, ha már ott járok, ki tudja meddig tart még ez a mizéria, ha ez is elfogy, biztos nem ezt fognak sos utánrendelni. Meg még ezt-azt. Eukaliptuszos habfürdőt, meg fogkrémet. Érdekes, hogy a fogkrémes-fogkefés polc tömve volt... a fogápolást úgy látszik nem érzik olyan fontosnak az emberek karantén idején...
Amúgy nagyon gyér volt a forgalom az egyébként nagyon nyüzsgő Bosnyák téren. Autó is kevés volt, és ember is, szerencsére. Bár a pékségben pont egy bácsika támasztotta a pultot a kávéja mellett. No komment... Én biciklivel voltam. Hát öööö..., nem esett jól a szembe hóvihar így március 23-án. :-)

A délelőtt java része arra ment rá, hogy Milánék osztályában valamilyen módon online órát hozzunk létre. Végül a zoom tűnik jónak, és mindenkinek elérhetőnek és megoldhatónak, majd szerdán, ha minden igaz, lesz egy irodalom órájuk. Nem fűzök egyébként nagy reményeket ehhez. Ma volt egy próbabeszélgetés, tanítónéni nélkül, legalábbis amikor mi fent voltunk, akkor Anita néni még nem volt fenn, de nekem 3 perc is elég volt ahhoz, hogy kikapcsoljam, mert ezt az őrült óbégatást a lakásban nem lehet elviselni. Pláne, hogy a másik kettő meg azért nyüzsög, hogy az ő feladatukkal is foglalkozzam. De majd látjuk. Majd elmúlik az újdonság varázsa, és akkor akár még működhet is.

Marci feladataival jól haladunk, ő szépen megkapja minden reggel az aznapi adagot, és neki is esik.
Feladatilag Milán is problémamentes eddig. Számonkérés még nem volt.

Máté már keményebb dió, bár ő önállóan működik, mégis az ő feladatáramlása nekem mindig egy nagy katyvasz. Nálunk a Kréta a fő profil, ide kerülnek fel a feladatok és a kérdőívek, ami oké, csak nem az van, hogy fixen reggel kiosztódnak a feladatok, hanem szinte egész nap jön valami, és amikor már azt gondolnánk, hogy mindennel megvagyunk, akkor hopp, most írt Lilian néni, 5 oldal a tk-ből, x feladat a mf-ből, plusz a kérdőív... ez du. 3-kor már nem esik annyira jól...
Ettől függetlenül próbáljuk tartani a lépést. Továbbra sem hagyom magam és Mátét határidőkkel stresszelni, halad, ahogy tud, és töltjük, ahogy tudjuk. Előrevesszük a főtárgyakat, és tesiházival meg a rajzházival csak szabadidőnkben foglalkozunk. ( már ha van. )


Új szokásokat is felvettünk az itthonlét idején, ilyen, hogy rendszeres koraesti elfoglaltságunk lett a "koronavírushíradó", ahogy Marci hívja, megtekintése, annak ellenére, hogy amúgy szinte sosem nézünk a tévében híradót. Engem elborzasztanak az olasz hírek, sziinte fizikai fájdalom a gyönyörűszép Olaszországunkat ilyen elesettnek és kétségbeesettnek látni, és csak reménykedhetünk, hogy mi könnyebb utat kapunk a jóistentől.
#vigyázzunkegymásra #maradjotthon