#2

Nyilván nem fogok minden egyes napunkról beszámolni, de még annyira szürreális ez az egész, hogy már csak azért is írok róla, hogy megmaradjon. Hogy majd az unokáinknak mi is bezzegelhessünk 20 év múlva. Hogy ne felejtsük el, hogy ilyen is volt.
A napi hírekbe nem mennék nagyon bele, szerencsére amikor beütött a vigyázzunk egymásra krach, akkor még a Zemplénben voltunk és nemhogy térerő is csak szórványosan volt, de ember sem sok. A hegyen pl. 1 darab kirándulóval találkoztunk összvissz. Szóval azok a napok hírileg jobban megterhelőek voltak, mert a tévén is csak a földi adók jöttek, és a közösségi oldalakon is csak koronavírusos megosztásokba futottam, amikor néha-néha jelet fogtam. Van egy ismerős anyuka, aki tömegével osztotta meg ezeket, inkább már nem is néztem.
Itthon jobb, mert egyébként sem nézünk napközben tévét, most meg hogy itthontanulunk pláne nincs erre sem időnk, se lehetőségünk, se igényünk.
Ma délelőtt volt egy pont, amikor már kezdetek összecsapni a hullámok a fejem felett. Úgy érzem magam, mint egy korabeli falusi tanítónő, aki egyszerre tanítja az összes évfolyam gyerekeit. Próbálom úgy osztani a feladatokat, hogy ne zavarják egymást, de még így is többször hallom azt, hogy " Anyaaaaaa!", mint amennyiszer szeretném. :-)
A kréta nem működik még jól és stabilan. Én mondjuk mindent látok, és tudom használni, de sokak még mindig nem tudnak belépni, vagy nem mindig, és ha igen, akkor sem látják ezt vagy azt a felületet. Szóval bonyi.
A feladatokkal próbálunk jó ütemben haladni, hogy a főtárgyak naprakészek legyenek, bevallom, a tesi-ének-és technika leckéket egyelőre  opcionálisnak ítéltem, és csak akkor haladunk velük, ha már tényleg nincs mit tenni.
Máté mondjuk ma kapott internetes keresőfeladatot technikából, meg hogy játszunk le egy akasztófa partit, amit szivetmelengető volt olvasni az után, hogy a tesitanár már kérdőívet is küldött a röplabda szabályrendszeréből. No komment.... meg sem nyitottam.


Ami viszont kicsit pozitív, hogy talán elindul valami a tanártársadalom azon részében is, akik eddig nem voltak elég huszonegyedikszázadiak. Értitek. Most jönnek sorra az internetes oldalak linkjei, amivel tudnak gyakorolni, és egyebek, és hátha ez az új személet, és hogy az internet az nem feltétlenül ördögtől való, hátha megmarad majd a jövőben is. Hátha elindul most valami, ami egy hasznosabb oktatást fog eredményezni.
A másik pedig, hogy Máténak pl. különösen jó, hogy a saját tempójában tudja feldolgozni az anyagot. Lehetősége van több időt azzal tölteni, ami neki nehezebben megy, és kevesebbet, ami kicsit jobban.
hogy hogy fognak a jegyek születni, az számomra még nem világos, de gondolom, majd mondják mit csináljunk, és majd csináljuk.

Ma megvolt Milánnak az első oboaórája is. Még csak félig online, mert kamera nélkül nyomtuk, de legközelebb már online lesz, képpel-hanggal, csakúgy mint a hegedű Máténak. A szolfézsórákat még nem tudom... még nem volt bátorságom a zeneiskola krétáját megnyitni...