Milcsiszülinap rendkívüli csattanóval

Milcsi igazi szülinapján Szentesen voltunk, mint mindig. Az idei évben viszont különleges szülinapja volt, mert együtt ünnepelhetett Fannikával :) És mivel még Máté szülinapját sem ünnepeltük a szentesiekkel, ezért ebéd után 3 torta került az asztalra, összesen 15 gyertyával!!!! Volt egy 1 gyertyás, egy 6 gyertyás, és egy 8 gyertyás :)
Kisebb fennakadást okozott, hogy a fiúk mindegyike Fannika mellé szeretett volna ülni. Végül először Milán ülhetett mellette, mégiscsak neki volt aznap a szülinapja, de ahogy haladt előre az ebéd végül mindegyik odasomfordált.

Még ebéd előtt, Júlia néni mesedélelőttje.  A kis herceget olvassák. 

Uncsitesók

80 évnyire egymástól

Egészségedre Fannika!

Hatgyertyás

Nyolcgyertyás

Itt Marci, a nyáriszülinapos a kakukktojás:)

Fújják bőszen

Nincs szülinap ajándék nélkül, úgyhogy zárásként még volt nagy örömködés. Csak úgy röpködtek a felkiáltások, robooooot, pont ilyenre vágytam!, gombfoooofiiiii, fradiiiis!, Ruminiiiii, Harry Potteeeeer, Boriboooon, húúú focis füzet, focisceruza! Térdig gázoltunk a csomagolópapírban :)

Ajándékbontás

A napot, szokás szerint a városi sportcsarnokban zártuk. Minden évben ezen a napon, dec.30-án, Milán születésnapján tartják Szentesen a Óév-búcsúztató koncertet. Mi már csak Milán szülinapi koncertjének hívjuk, amikor is fellép a helyi fúvószenekar, a helyi néptáncegyüttes és a kórus. Feri szokta mondani, hogy ha már a tüzijáték nem jött össze, legalább a rezesbanda játszik Milán tiszteletére :)

Szóval ide mentünk. És a megszokottal ellentétben tömve volt a csarnok. Később összeraktam, hogy nyilván azért volt most akkora tömeg, mert idén a gyerekkórus is fellépett, és a gyerekekkel együtt biztos eljöttek a rokonok is. Alig találtunk helyet, minden sor tömve volt. Végül kiszúrtuk a legsarokban még van egy kis üresedés, így hát oda letelepedtünk. Nem volt más választásunk, max. az, hogy állunk. Innen viszont nem volt olyan jó a rálátás a zenekarra és a fellépőkre, mint tavaly, amikor pont szemben ültünk velük. De mindegy. 

Így, hogy nem láttak a fiúk olyan jól, kicsit nehézkesebben telt az idő, de végülis nem volt hatalmas katasztrófa. 

Idén először töltöttük ki, és dobtuk be a padokra előkészített kis minikvízt. 5 kérdés, 5 válasz, és 3 nyertest sorsoltak. Az első díjat a többitől külön, a legvégén húzták. És láss csodát! A Feri nevét mondták be! Volt nagy meglepődés :) Az első díj nyertese pedig zárásként elvezényelhette a Radetzky-indulót. Persze a gyerekekkel együtt ment le Feri, egyedül nem is lett volna semmi poén a dologban. Így viszont a 3 kis lurkóval már igazi kuriózum volt :) Dícsérték is aztán őket, hogy ügyesek voltak. Marci még napok múlva is mondogatta, hogy megdícsért bácsi. A nagyoknak meg nagy élmény volt! Milán mondta is este elalvás előtt, hogy nem gondolta volna, hogy ilyen jól végződik a szülinapja :)

Bár már egyszer beillesztettem ide a blogba, de álljon itt még egyszer az ominózus felvétel. ( 15.40-től) 

A vezényléshez járt még egy üveg bor, és egy-egy cd a zenekar és a kórus előadásaival. A borosüveget Marci másnap sikeresen összetörte. Borral együtt persze. Nem is Marci lett volna. Könnyen jött, könnyen ment.

Júlia néni azt mondta, hogy minden évben ez a fődíj. Mármint a vezénylés. De mi ezt nem tudtuk, mert eddig még sosem maradtunk végig, ő meg  nem mondta. Mindenesetre jókat mosolyogtunk az eseten napokig.
Hogy jövőre is bedobjuk-e a szelvényt, azt még nem döntöttük el.