Hó, hó, szánkóóóó!

Hittem is meg nem is, amikor azt mondták, hogy hétfőn jön a havazás. Volt már olyan, hogy mondták, hogy jön a hó, aztán nem jött, vagy jött, de nálunk nem esett egy pici sem. 

Reggel, amikor muszájból el kellett bicikliznem bérletet venni, hát akkor nem kicsit volt hideg. Volt vagy -10 fok! Félútnál már azt gondoltam, hogy soha többet nem fogok tudni leszállni a bicikliről, de legalábbis tavaszig tuti oda fagytam. Jól is esett itthon lerakni a járgányt, és közben már azt számolgattam, hogy mikor kell délután elindulnunk itthonról, hogy odaérjünk a suliba a fociedzésre, ha gyalog megyünk. 

Délben, mikor mentem az oviba, akkor már szépen esett a hó. És akkor még olyan nagyon szép fehér volt, mert még nem taposták le, nem kotorták még el sehol, és autók is alig jártak. Ki is gondoltam, hogy akkor majd délután szánkóval megyünk a suliba, hogy fognak örülni a fiúk. :) 

Igen ám, de a szánkó a garázs padlásán volt. Olyanok vagyunk, mint a közterületesek, hogy csak akkor hisszük el, hogy tél van, és hó, amikor látjuk. Nem készítjük üzemkészre már októberben a szánkót, hogy hátha fog majd esni némi hó. ( A sínadrágokkal is kicsit így vagyok, Milánnak most pl. hiába van kettő, egyik sem igazán partiképes. Már tavaly kellett volna neki kapnia, de aztán jól kibekkeltük a tavaly telet sínadrág nélkül, így elmaradt. ) 

Szóval kérdés volt, hogy le tudom-e venni onnan a szánkót, de végül le tudtam. Jól belepte a pókháló, látszik, hogy 3 éve nem került le onnan, de két telet biztos, hogy fent töltött. 

Reméltem, hogy Marci nem fogja bojkottálni az projektet, és fel fog ülni a járgányra, mert ha gyalog jön, akkor tényleg sosem érünk oda. Így is elég csücskös volt. 

Szerencsére (?) csak kis szánkónk van, én elvileg úgy terveztem, hogy majd úgy húzom őket, hogy hol mind a ketten fenn ülnek, hol csak Marci. De Marci nem akart egyedül szánkón ülni, így végig ketten kellett rajta ülnijük. Kicsit szorosan is voltak, de nem bánták, így viszont jóóóóó nehezek voltak. 

A jobb részeken, ahol könnyen csúszott a szán, ott futottam. Hát azt nagyon élvezték :) Csak úgy kurjongattak a hátam mögött, hogy gyorsabban, gyorsabban!, majd hogy fussál még, fussál még!!!! Alaposan leizzadtam mire megérkeztünk a suliba. 

 

Hazafelé Mátéka ült Milán helyére. 

Nagyon szeretett volna ma szánkóval menni suliba, de reggelre már nem volt olyan a hó, hogy menjen rajta  a szánkó. De tegnap kint az udvaron a suliban ők is szánkóztak, havaztak, és reggel néztük, hogy a focipályán még mindig jó hó volt, hátha ma is kimennek. 

Eshetett volna egy picit hamarabb, vagy eshetne még egy picit később, hogy jusson belőle hétvégére is. Bár nekem így ennyi elég is volt a hidegből. Hideg, hó kipipálva az évre, most már jöhet a tavasz. :)