A hétvégén rendezték Feriéknél a szokásos céges balatoni focit, amin törött ujj ide vagy oda, részt kell venni. A buli 10-kor kezdődött Füreden, mi olyan 11 magasságában be is gurultunk a parkolóba, mert induláskor nem sanszoltuk be, hogy őrületes forgalom volt az úton. Hogy az éppen zajló ultrabalaton miatt e vagy sem, nem tudni. Én mindenesetre kicsit elszorult szívvel néztem a parton futókat, hogy milyen klassz lehet egy ilyen Balatonkerülő versenyben részt venni.
Érkezés után Feri villámgyorsan fociruhába öltözött, és már pályán is volt, mi pedig a pálya mellett ütöttük el az időt. A fiúk hol a ketrecen lógtak, hol focizgattak, kekszezgettek, tulajdonképpen eltelt az idő úgy, hogy semmi különöset nem csináltunk. Szerencsére nem esett az eső, mégha strandidő nem is volt.
 |
| Milán és a zsíros kenyér |
Aztán a meccsek végeztével lementünk a partra, elnyaltunk egy fagyit, Marci aludt egyet, a Nagyok pedig a köveken mászkáltak. Én mondjuk tartottam tőle, hogy vízbeesés lesz a történet vége, és végül az is lett, igaz, nem a Balatonba esett bele Milán, hanem már fönn az üdülőtelepen egy kis medencébe, de akkor is fenékig vizes lett. Bár vicces volt nagyon, ahogy viziszörnyként kimászott a vízből és sopánkodott, hogy ajajjj, belestem.
A nap végül a szokott módon marhapörivel zárult, meg tortával, és volt egy kis tánc is :) A skacok is nagyon ropták :)
Másnap sajnos esőre ébredtünk, meg fejfájásra, így nem is csináltunk már más programot, hanem jöttünk egyenesen haza.
De pár hét múlva vigyázz Balaton, jövünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése