Év végi játszódélután

Tegnap délutánra az év lezárásaképpen Milánék csoportjában játszódélutánt hirdettek. Év elején is volt egy hasonló,  együtt játszott szülő-gyerek-óvónő, azt gondoltam most is valami hasonló buli lesz, odamegyünk összedobunk kollektíve egy kirakóst, vagy mit tudom én, aztán eljövünk. Tegnap délben azonban kifüleltem, ahogy egy másik anyukát győzködtek, hogy mindenképpen jöjjenek vissza, mert hogy meglepetéssel készültek a gyerekek is és az óvónők is, ne maradjanak ki belőle.

Ekkor már gondoltam, hogy nem csak amolyan szőnyegen ücsörgés lesz itt, hanem ennél picivel több. Le is zsíroztam az utolsó pillanatban Marcinak egy bébiszittyót, hogy ne szedjen szét ott mindent. Alízék kapuja előtt azonban Milán kijelentette, hogy ő nem akarja Marcit itt hagyni, jöjjön ő is, vagy másik opcióként felvetette, hogy ő is marad akkor Marcival, és nem jön az oviba. Sírt szegénykém, hogy Marcit is szeretné vinni. Nem volt hát más választásom, vittük. 

Milánt rögtön magával is vitte Zsuzsi néni a szomszéd terembe, ahol a várakoztak a gyerekek. 

A csoportban nagy volt az izgalom, a szülők közül senki nem tudta mi készül, mindenki azt hitte, amit én is, hogy majd játszunk egy kicsit, beszélgetünk egy kicsit, aztán távozunk, de akkor mi ez a nagy készülődés? Csak néztünk egymásra felvont szemöldökökkel. 

Aztán kiderült a turpisság, mert valóban játszódélután lett végül az egészből, de olyan zeneoviszerűen, hogy együtt mondókáztunk, körjátékoztunk, énekeltünk a gyerekekkel, és olyan nagyon jó volt, és olyan megmosolyogtatóak ezek a gyerekek ahogy játszanak. Annyira tüneményesek egytől-egyig. 

A nagy meglepetés pedig az volt, hogy kaptunk egy cd-t, amin az év során készült összes fénykép rajta van a gyerekekről. Nem mind sikerült jól, nem mindre mondható el, hogy éles, mégis nagyon szivetmelengető volt végiglapozni azt a csaknem 500 képet a gyerekekről, és látni hogy mi mindent csináltak ősztől tavaszig, mit játszottak, mit építettek, mit dolgoztak, miről beszélgettek. 

És mivel ez remek alkalom volt, mert mindenki együtt volt, mi is most ajándékoztuk meg a pedagógusokat év vége és pedagógusnap alkalmából, úgyhogy volt nagy közös örömködés.

A délutánt egy kis zsúr zárta, sütievéssel, szörpivással. 

Marcival, a tiszteletbeli óvodással

Milán és a kis cimborája

Nagyon jól éreztük magunkat, és Marci is csak egyszer sírt, amikor nem értettem, hogy mit akar, ő meg bedühödött. Később kiderült, hgoy oda akart ülni Milán mellé az asztalhoz. De hát néma gyereknek....