Üdítős-ebédes

Milán 

 Néhány napja:

- Kérek öblítőt! Lila szívószállal!

Üdítőre gondolt:) És még szerencse, hogy néhány hónapja beszereztem az ikeában egy gigapakkos szívószálat, aminek kb. a harmada lila színű, így első szóra prezentálni tudtam őméltósága elé a kívánt színt, és így mind a ketten baromi elégedettek voltunk.

Ma:
- Kaphatok abból a piros italból? (ugyanaz az üdítő, mint a múltkori, de most nem kockáztat)
- Ha megetted az ebédet, akkor utána kaphatsz.
-Jó! -és szélsebesen lapátolja be az ebédjét.
Utána persze megkapja az üdítőjét. Lila szívószállal. (a változatosság gyönyörködtet :-))
Látom, hogy somolyog az orra alatt, miközben iszik. Kérdem tőle, mi a helyzet?
- Húúú ez szúrós!!! (értsd: szénsavas)
- Igen az, de a múltkor is az volt, akkor nem volt baj?
- Nem baj, nem baj!- ingatja a fejét 
- Biztos azért szúrós, mert SZÚR van benne!- teszi hozzá
- Igen, biztos. - végülis logikus.

És egy nem üdítős, de ebédes, csak hogy ezt a gasztrovonalat megtartsam.
Ebédelünk tegnap. Már a felénél járhat nagyjából, mikor rákérdez:
- Anya, ez mi? 
- Rizses hús- vágom rá kicsit sértődötten, mert oké, hogy nem vagyok egy nagy szakács, de ennyire azért nem főzök rosszul sem, hogy ne lenne felismerhető, amit az asztalra teszek.
- Mi???? Pizza???
- Neeeeem, rizses hús!
- Pizza, igen?
- Ri-zses-húúúús!!!!!!- artikulálom erősen- Hallod, Rizseshús!!!!!!
- Persze hogy pizza!- hümmögi két falat között.
- Jó, legyen pizza, csak egyél!- mondom beletörődve.
Majd tisztára nyalja a tányérját.
- Anya, én nagyon szeretem a pizzát!
- Ennek igazán örülök! kár, hogy ez rizses hús volt! - de ezt már meg sem hallja, rég bent van a szobában.