Vagyis hivatalos nevén Pici Mókus Tornán, ami amolyan zenebölcsiféle. Kezdődik egy kis énekléssel-mondókázással, aztán kis sétálgatós éneklés-mondókázás, majd megint ülve éneklés, és a végén van egy kis akadálypálya. Nagyjából 1 éve járunk ide Milánnal péntekenként, ha csak tehetjük. És Milán nagyon szereti, élvezi, és rengeteget tanult itt, verset, dalt, miegymást. Néha, amikor Máténak nincs ovija, akkor ő is jön, és bár lassan már Milán is kiöregszik, de még Máté is nagyon élvezi. Bezzeg, amikor ő kicsi volt és próbáltam vele valami hasonló hepöningre járni, akkor még máshová, akkor bezzeg bojkottálta az egészet, és képes volt végigsírni. Milán meg nagyon szereti, amikor Máté is ott van, és ilyenkor mindent együtt csinálnak, azaz, amikor ölbeülés van, akkor nem az én ölembe ül, hanem Mátééba, amikor menetelés van, akkor is Máté kezét fogja, stb... nagyon aranyosak:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése