Leszámítva, hogy Matyi végignarrátorozta a teljes polgári szertartást minden szép és jó, olykor-olykor könnyfakasztóan megható volt. Az ifjú pár csodaszép volt, nagyot ettünk-ittunk-sütiztünk, még Matyi is bepezsgőzött alkoholmentes pezsgőből, amitől aztán belejött a bugi a lábába, és még egy 6 év körüli leányzóval is összeszűrte volna a levet, ha ők nem indultak volna éppen akkor haza. Milán végigaludt szinte mindent, majd mikor kinyílt a szeme akkor minden reflektorfény rászegeződött, és csak úgy kattogtak a fényképezőgépek. Míg Milán kézről-kézre járt, és Vigyormanóskodott mindenkire, csak volt a lényeg, hogy valaki rázza a farát, addig Matyi bohóckodott, és rótta a köröket, és hol ide csapódott, hol oda.
Szinte már hagyományosnak mondható, hogy nem sikerült olyan képet csinálni négyünkről, ahol mindannyiunk egyfelé néz, vagy ha igen, akkor Matyi grimaszkodik rajta, de hát ez van... Így is szeretettel fogunk gondolni erre a napra:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése