Esküvőre hangolódva

Van abban valami furcsa, ha az ember kiházasítja a tesóját, pláne ha fiatalabb testvérről van szó.  Nem tudom megfogalmazni pontosan mi ez a furcsa érzés, de érzek valami nemhétköznapit a szívem táján. Valami kellemes borzongást, valami hitetlenkedést, hogy úristen!!!!

Érdekes, hogy amikor én voltam a nagy IGEN előtt, az olyan természetes volt... persze akkor is volt borzongás, hajajjj, meg uramisten, de még mennyire!

Ez most olyan más...

Nekem a tesóm még mindig az a  kisfiú, akivel együtt sorversenyeztünk az előszobában, akit ördögökkel rémisztgettem a fagyizóban, akivel korán reggel mikor még csak mi ketten voltunk ébren az erkélyajtóban zászlókat rajzoltunk, akivel karácsonyfát számoltunk a busz ablakából, akivel felírtuk egy nagy könyvbe hogy milyen autók mentek el a házunk előtt (akkoriban még nem olyan sok, és nem ilyen sokféle), akiért én mentem az oviba, és hazafelé  barna 2 ft-ossal telefonáltunk a házunkkal szemközti fülkéből, hogy minden oké.

Aki sírt, mert az új csizmája nem csúszott a jégen, de zacskót húztunk rá, és utána már minden rendben volt. Aki versenyt evett az oviban lencsefőzelékből, és rosszul lett.

Akivel legalább ezerszer néztük meg az Oscar című filmet, amit már kívülről fújtunk, és Ő elkezdte leírni egy füzetbe a forgatókönyvet.

Aki kisiskolás korában elkezdett verset írni Óda az esőhöz címmel: " Ó eső, lassan csepergő", azt hiszem eddig jutott... befejezetlen remekmű:)

Akivel együtt jártunk a könyvtárba, és Ő mindig Adrian Mole-t vett ki.

Hát ez a tesóm, (nincs is másik), holnap megnősül. Furcsa, de jó érzés!

" Az életet véges végig együtt kell leélni,

Úgy válik el, mit ér a Nő és a Férfi,

Jót és rosszat megosztani, kacagni és sírni,

A szerelem dal, melyet együtt kell megírni."

(Sztyepan Soripacsov)

Mellesleg ez lesz a fiúk első esküvője is egyben, és nagyon kíváncsi vagyok hogy fognak festeni az ünneplősükben, arra meg kifejezetten, hogy hogy fognak viselkedni.