Három

Már 3 hónapja van velünk... még csak 3 hónapja van velünk... nem mondom, hogy olyan, mintha mindig itt lett volna, de mégis olyan természetes, hogy itt van.

Olyan természetes, ahogy reggel rámmosolyog a pici szájával, ahogy felfedezi a világot a hatalmas barna szemeivel, ahogy gőgicsél, magyaráz, ahogy szorongat valami rongyot, vagy a hajamat, ahogy Mátéval beszélgetnek, ahogy Máté beszélget vele, ahogy simogatja, dédelgeti.

Az anyaság új dimenzióját tanulom vele... egész más, mint Matyi volt... de valahol mégis ugyanolyan... a kis apró részletekben. Még mindig nem hiszem el, hogy ilyen baba is létezik a világon... aki bár egyre többet csodálja a világot, mégis sokat alszik, aki éjszaka csak kétszer kel, ha rosszabb napja van, ha jobb akkor csak egyszer. Aki szeret a kiságyában aludni, akivel lehet órákig tartó maratoni sétákat tenni, aki bárkinek az ölében békésen elüldögél, sőt még mosolyog is.

Hálás vagyok, hogy van Nekem, ma már 3 hónapja:)