Alpok kirándulás, Traunsee fürdés

 Nagy álmom, hogy majd egyszer olyan igazi magashegyi túrát csináljunk, de annak még nem most jött el az ideje. Egyrészt mert a fiúk ( egyelőre) nem igazán értékelnék ezt az ötletemet. Annyira azért nem szeretnek túrázni :-) Másrészt ahhoz akkor rendes túrafelszerelés kellene, ami nem kevés pénz. Úgyhogy " majd ha kirepültek a gyerekek" akkor majd biztos, hogy beszerzünk legalább 1-1 jó túrabakancsot. Addig pedig beérem az alacsonyabb szintekkel is :-) 

Pont a túrafelszerelés hiánya miatt nem mertünk az igazán nagy Alpokba foglalni szállást, hanem csak az Alpok szélébe kóstoltunk kicsit bele. De már itt is magasabbak azért a hegyek, mint a mi Kékesünk, és itt is kaptunk ízelítőt a sziklás ormokból. Húúú, de imádom ezeket!!!! Már a látványuk is gyönyörködtet. 

A Traunsee környékén is számtalan hosszabb-rövidebb kiránduló útvonalból lehet választani. Van arra is lehetőség, hogy Gmundenből fellanovkázni a Traunberg oldalába, és onnan tovább gyalog. Láttuk is a fejünk felett suhanó felvonót, de Feri nem annyira kedveli ezeket a lebegő megoldásokat, úgyhogy egy olyan útvonalat választottam, ami elég érdekesnek és izgalmasnak tűnt, de még ingerküszöbb alatt van, egy nagyobb emelkedő után tulajdonképpen a hegy oldalában vonulunk végig, majd visszafelé barlangokon átkelve, majd a tó felett, fapallókon jövünk. Nekem ez nagyon tetszett. Mondanom sem kell, hogy bár érdekesnek bizonyult a túra,  a gyerekeket nehéz volt lázba hozni.  Volt is puffogás... 

Most itt a harminc fokos lakásban, a kinti 40 fok mellett egészen üdítő visszagondolni a kellemesen meleg ( ehhez képes hűvösnek mondható) utunkra a fák között. 

A parkolással kicsit meggyűlt a bajunk, mert az a parkoló, amit a leírásban ajánlottak, meg amit még pluszban kinéztünk, az teli volt, és az út szélén is végig álltak, ahol ez meg volt engedve. De szerencsére mire az út visszakanyarodtunk, addigra akadt egy megürült hely a tó partján. 

A parkolás után a Kaltenbachwaldniss felé vettük az irányt.  Ez erdős részen indultunk felfelé, mondhatni könnyedén követtük a jelet és a táblákat. 

Majd a terep kezdett egyre sziklásabbá válni, és egyre közelebb kerültünk a sziklás csúcsokhoz. A jól járható erdei ösvényt létrák és lépcsősorok, szűkebb csapások  váltották fel. 

Egy ponton elindulhattunk volna még feljebb a Traunstein csúcsa felé, de nem mertünk, meg hosszú is lett volna, igy lefelé indultunk, és amikor már majdnem leértünk a tó partjára, akkor hozzácsaptuk a Miesweg nevezetű útvonalat az eddigi kilométerekhez. Ez volt a barlangos-pallós rész. Kicsit becsapós volt, mert az egyik irányjelző táblán  mindenképpen megfelelő felszerelést javasoltak, de igazából nem nagyon kell különösebb trükk. Néhol sziklás volt ugyan a terep, meg óvatosan kellett a pallókon, létrákon menni, de semmi különös. Sok idősebb, túrázóval találkoztunk, ők is simán vették az akadályokat. 

Két hosszú barlangon is végig kellett gyalogolnunk. Nem mondom, hogy nem volt kicsit félelmetes. Főleg a közepefelé, ahol már elég sötét is volt. Meg nedvesen hűvös. Én féltem a denevérektől. 

Lent a tóparton fürdőzős részek követték egymást, itt Marci is lubickolt egy kicsit, miközben egy lepke telepedett a vállára, és nem is akart elrepülni. 

Marci, a lepkeszelidítő. 

It jó lett volna, ha van nálunk fürdőfelszerelés. 

Úgyhogy nem volt mese, délután/estefelé mindenképpen meg kellett úsztatni a fiúkat. Amihez még zeneszót is kaptak, egy kis csónakból valami osztrák rezesbanda fújt nótákat.