A tóvidékről már úgymond hazafelé indultunk, de még mindig nem egészen haza jöttünk, hanem megálltunk még egy helyen, Bécstől észak-nyugatra, Ausztriának a Waldviertel nevezetű tájegységén. Hogy ennek a területnek ez a neve, az csak ott derült ki a szálláson, mert volt egy csomó helyi prospektus a polcon. Egész eddig én nem tudtam, hogy ilyen van. És azt sem, hogy ez a sokak számára ismeretlen vidék mennyire szép, és milyen csodás látnivalókat és kalandokat rejteget.
Abban, hogy ide vetődtünk semmi tudatosság nem volt, egyszerűen csak tranzitszállást kerestünk az autópálya mentén, vagy nem messze onnan, és a booking térképen szörfölgettem fel-alá, keresve egy olyan összegű szállást, amire nem szór szikrákat a szemem, és így akadtam rá egy alpakafarmra, amire rögtön fellelkesültem, hogy Marcinak biztos tetszene. A képeket meg a streetwiew-n csak az látszott, hogy tulajdonképpen a semmi közepén van egy kis faluban,körbe lankás kis dombocskákkal, és elfogadható áron lehetett kivenni a farmon kiadó apartmant. Hát így kerültünk ide. Alpakahof Hahn..
Viszonylag gyorsan ideértünk, mert még vásárlás, és ebédelés után is volt még annyi időnk, hogy elinduljunk egy kisebb körre a környéken. Volt nem messze egy sziklacsoportouslás, amit gondoltam esetleg megnézhetünk, hogy mágis mozogjunk valamicskét. De az annyira közel volt, hogy aztán még hozzátettünk egy kisebb kört, és milyen jól tettük, mert meseszép -hűvös fenyőerdőn keresztül haladtunk.
Induláskor még felhős volt az idő, kicsit esett is, de nem tántorított el bennünket. És el is állt pillanatokon belül.
Előtte megnéztük az alpakákat, de a gazda nem volt ott, így csak a karámon keresztül ismerkedtünk. annyira cukik!
Csodaszép erdő 💓
Később még futottam egy kört és akkor is elmentem a szarvasok felé. Errefelé is jókora emelkedők voltak, alaposan igénybevett az a néhány kilométernyi futás is, amire volt lehetőségem, de cserébe csodaszép osztrák vidéket csodálhattam futás közben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése