Újévi Hármashatár-hegy

Kicsit dühös vagyok most, mert futást terveztem délutánra, és amióta kiestem a konyhából, hogy na akkor megyek, azóta egyfolytában esik. Időnként amikor kinézek a teraszon, akkor úgy tűnik egész rendesen esik, nem csak úgy csepereg, vagy valami, hanem esik. Esőben pedig bár lehet futni, meg szoktam is néha, ha mondjuk el kell menni még boltba, akkor esőben is elfutok, és akkor már teszek egy kisebb kört, de most semmiféle ilyen külső kényszer nincsen, hogy elinduljak, és alapvetően pedig, bár úgy tartja a mondás, hogy nincs rossz idő, csak rossz öltözet, esőben nem szeretek elindulni, mert nem szerteek elázni. Félek nagyon, hogy megfázom, és akkor abból olyan nehezen lehet később kilábalni, és többet vesztek vele, mint nyerek azon a néhány kilométer esőben szaladgáláson. Szóval most duzzogok kicsit, mert csak hétvégén tudnék világosban és tisztességes távokat futni, erre tessék, keresztülhúzza az időjárás a számításaimat. 

Na de mindegy is. Mindennapi zsörtölődéseimet hallottátok. 

De ha már így alakult, és több mint egy ótár próbáltam akkor pihenni, miközben sasoltam ki az ablakon, hogy eláll-e az eső, akkor inkább gyorsan levakarom ide, hogy az új évet már-már hagyományszerűen egy kis kirándulással kezdtük. Nem naggyal, mert annyi időnk nem volt, meg az időjárás sem volt akkor sem épp a legkedvezőbb, de azért mégiscsak kint töltöttünk a természetben egy kis időt, megalapozva, hogy remélhetőleg majd így lesz ez az évben még nagyon sokszor. 

Előző nap, szilveszterkor, Máténak volt a Hármashatárhegyen egy evezős évzáró focidélelőttje, és a Fenyőgyöngyénél raktuk ki. Innen jött az ötle másnap, hogy már jó régen jártunk a Hármashatárhegyen, menjünk oda kirándulni. Igaz, hogy azért nem szoktunk erre járni, mert itt mindig sanszosan sokan vannak, hiszen rettentő könnyen megközelíthető a város több pontjáról is, én meg nemigen komálom, ha az erdőben túl sokan vannak rajtunk kívül, vagyunk mi is elegen. 

Nem volt ez most sem másképp, plláne, hogy egy újévköszöntő terepfutó rendezvény is zajlott pont a HHH körön, szóval egy jó darabon futók jöttek sorra szembe. De aztán ők valahogy elfogytak, vagy másfelé mentek, ki tudja... 

Mivel nem akartunk nagy kört menni, a két kardio-kör egyikét néztük ki magunknak, kék- és piros szivecske, az egyik hosszabb, a másik rövidebb, mi a kéken mentünk, nekünk ez 5 km körüli megerőltetésmentes, mégis jóleső séta lett. És persze vannak ám még ezen kívül lehetőségek dögivel, egy csomó kis ösvény kanyarog a hegyoldalban, felfedezésre várva. 

Kicsit sáros volt, kicsit csúszós, főleg felfelé, de nem volt vészes. 

A kilátóból jól szemügyre vettük a várost. Távolban a Megyeri-híd háromszöge, Csillaghegy és Békásmegyer balra, jobbra pedig Újpest. 

Valahol arrafelé van a mi házunk. 

Ott helyben nagyon szépen látszódott, ahogy kanyarog a Duna, rajta a hidakkal, a fénykép sajnos nem adja vissza, de menjetek fel a kilátóba, és nézzétek meg a saját szemetekkel. :-)

Máté nem jött velünk, mert ő az előző napi focival úgy gondolta már kimaxolta a természetbenlevést. De bánhatja, mert az erdő még így télen is gyönyörű. :-)