2023. augusztus 8., kedd

Érkezés Észak-Macedóniába, Matka-kanyoni délután

 Terv szerint tudtunk reggel indulni, 6 óra nulla 1-kor már kapun kívül ültünk a kocsiban. Előtte még megkentem és elcsomagoltam vagy 20 szendvicset az útra 🙂

A magyar-szerb határig sima liba volt minden, itt viszont belecsúsztunk egy bő 1 órás várakozásba, de végül csak átjutottunk a határon. 

Szerbián keresztül hosszan-hosszan csak mentünk az autópályán, mondhatni a semmi közepén, az Alföldünk meghosszabításán keresztül, végtelen-végig. Aztán később jöttek a hegyek, de még így is embertelen hosszúnak tűnt, hogy elhagyjuk Szerbiát. Egyszer vagy 2szer álltunk meg egy benzinkútnál kávét inni meg vécére menni. Ebből az egyik teljesen korrekt volt, a másikat igyekszem elfelejteni, de lehet hogy az már Macedóniában volt, már nem emlékszem pontosan. 

Az biztos, hogy nagyobb tankolást csak Macedóniában terveztünk, mert ott olcsóbb volt. 

A szerb-macedón határon is álltunk egy darabig, néztük, ahogy egy kis mikrobuszból jó sok mindent kipakoltatnak, szóval eltelt az idő, én pedig már nagyon izgatott voltam, hogy milyen lesz, hiszen egy új országot tettünk fel a térképünkre. 

Az utunkat továbbra is autópályán folytattuk, de borzasztó idegesítő volt egy idő után, hogy egymást érték a fizetőkapuk, amikor mindig elő kellett kotorni a pénztárcát, vagy lehetett kártyával fizetni vagy nem, de nem voltak amúgy nagy összegek, 1 -1,5 euro szakaszonként. 

Skopjénél tértünk ki a Matka-kanyon felé, ahol végül szállást foglaltunk, mert a képeken klassz helynek nézett ki, és az 8s lett. 

Elfoglaltuk a szállást, ami a hegyre nézett, és teljesen jó volt, és  már indultunk is a kanyonba. 


Először a hegyi úton indultunk el, ami akkora baj nem lett volna, ha több időnk lett volna itt, de így inkább visszafordultunk, hogy a keresett útra rátérjünk. 

A Treska-folyó völgyében lévő kanyon elején mindenféle vadvizi sportokat lehet űzni, aztán fenntebb, egy duzzasztógátnak köszönhetően fekszik a Matka-tó, ami gyönyörűséges, türkizzöld, körben a magas, sziklás hegyek.... Eléggé hűűhaaa volt 🙂

Hagytuk magunkat rábeszélni egy hajós barlangnézésre, és megnéztünk egy víz alatti barlangot, a Vrelo-barlangot, ami állítólag egyike a legnagyobb vízalatti barlangjának a világon!

Mindenesetre hihetetlen szép volt a kanyon a hajóról, es a barlang is. 

Mire visszaértünk már jó késő volt, veszélyben is éreztük a vacsoránkat, de szerencsére még elcsíptük az egyik part melletti éttermet, ahol remek hústálat dobtak nekünk össze, és jól bekajáltunk. 

( Off...sajnos nem tudom a képeket ideoda rendezgetni, mert vagy térerőm nincs, vagy wifim, de leginkább egyik sem, és tulajdonképpen azt is alig látom, amit pötyögök a telefonon. 😁 Úgyhogy ez most ilyen szedettvetett bejegyzés lesz )


































Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése