2023. augusztus 19., szombat

Egy nemakármilyen hazaút

 Hétfőn szerencsésen hazaérkeztünk a több mint két hetes balkán körutunkról, és azóta próbálunk visszarázódni a valóságba. Én legalábbis. 

De hogy a végéről kezdjem, és aztán majd folytatom időrendben is... 

Az utolsó állomásunk az én kívánságomra Mostarban volt, mert tavaly a szívem csücske lett. Terv szerint reggel időben szerettünk volna indulni, mert egy nagyjából 8 órás autóút állt előttünk, végig Bosznián, meg egy Eu-ba lépéssel, én ilyenkor mindig a legrosszabbra vagyok felkészülve. 

Ennek ellenére mégis erősen meglepődtem, amikor reggel 7kor Máté úgy állt az ágyam mellett, hogy fáj a hasa, és nincs jól. gondoltam, hogy majd jobb lesz ez, menjen el vécére, pihenjen, de csak nem akart jobban lenni, hányingere lett, minden hasonló. 

A reggeli futásomról gyorsan le is mondtam, és helyette a bolt felé menet a patikába is beugrottunk, hogy adjanak neki valami gyomorfertőtlenítőt. Dedalonunk meg imodiumunk volt. Bevette a cuccot, majd 9kor ügyesen végighányta a teraszt. 🙉

Nem volt mit tenni, összepakoltunk, és 10 körül törölközővel körbebástyázva, zacskóval felszerelkezve csak elindultunk, lesz ami lesz. Gondoltuk, a nehezén már túl vagyunk, majd legfeljebb sűrűbben állunk meg, majd út közben improvizálunk. 

Végül egyszer volt szüksége zacskóra, 2szer hányt sugárban a benzinkútparkolóban, és azt leszámítva, hogy sokat nyafogott, hogy fáj a hasa, nem volt semmi, de legalább nem piszkálta a kicsiket út közben, ahogy egyébként szokta. 

Már-már helyre is jött, mire a horvát határhoz értünk, amikoris Milán kezdte el mondogatni, hogy fáj a hasa, de mivel viszonylagosan már majdnem otthon voltunk, ezzel bíztattuk, hiszen már alig 3 órányira voltunk csak 🙃 

De egyszer csak, az autópálya közepén, olyan Eszék magasságában, hányáshangra lettünk figyelmesek a hátunk mögül, és hátranézve látom, hogy Milán egy zacskóba ürít. 

Kérdem tőle, honnan volt zacsija, mondja, Mátétól kaptam, mikor mondtam, hogy rosszul vagyok.  Bajban ismerszik meg a jó testvér 🤣

Ezután már szinte eseménytelenül gurultuk Budapestig az M6on, olyannyira, hogy mikor a városhatárban megláttak egy Kfc hirdetést már oda is ve akartak menni. 

Mondtam , még mit nem ... Most hánytátok körbe fél Dél-Európát. 

Másnapra mindegyiknek kutya baja se volt. 

Hát így sikerült hazajutnunk. 

Minden ami meg közte történt, még beszámolóra vár. 🙃


1 megjegyzés:

  1. Uhh...hát ez egy emlékezetes hazaút volt, az egyszer biztos. Szerencse, hogy "csak" ennyi volt, és másnapra jól voltak.
    A visszarázódás kegyetlen tud lenni...de már ezen is túl vagy. 😊
    Várom majd a többi beszámolót is.

    VálaszTörlés