Decemberi utolsó, januári első

Sűrűre sikeredtek az év utolsó napjai, mint mindig, hiszen a karácsonyi programok és a habzsidőzsi kitart egészen Milán születésnapjáig. Idén nem mentünk fürdeni, mint ahogy szoktunk, egyrészt azért, mert épp hogy kikeveredtünk ebből a taknyos-köhögős kórból, és egyetlen porcikám sem kívánta, hogy vizes fürdőruhába lébecoljak egy fél délután. Brrr... még belegondolni is rossz. Másrészt én féltem nagyon, hogy hideg lesz a fürdőkben. Egyébként is mindig hideg van, szerintem, most meg félő, hogy még annál is kevésbé fűtenek, mint ahogy szoktak, és a víz is biztos hidegebb. Szóval inkább nem mentünk. De milán sem erőltette egyébként annyira. Inkább azt választotta, hogy az aznap tartott egyesületi családi focira menjünk el. Úgyhogy így is tettünk. 

Emellé azt kérte még, hogy vigyük el egy igazi fodrászhoz, mert olyan hajjal, amiylen már volt neki, ( mindenfél szanaszét álló) olyannal már nem mehet focizni, Feri pedig nem hozta Szentesre magával a hajnyíróját. Úgyhogy Szentesen elmentek nyíratkozni. :-) Milán azt mondta, nagyon félt. Eddig mindig Feri vágta a haját, mindenkinek, még sosem ültek fodrászszékben :-) 

A családi foci jól sikerült, leszámítva, hogy Máténak valaki elrúgta a térdét, ami azóta is fáj neki. 

Még aznap este én Szabó Balázs koncertre mentem a barátnőmmel, amire az utolsó pillanatban sikerült jegyet vennünk. Na jó, nem az utolsóban, mert még aznap délutáán is kerültek fel eladó jegyek a ticketswap-ra, de eléggé az utolsó lapattanókra csaptunk le. 

Kicsit paráztunk is, hogy minden rendben lesz-e a jegyekkel , és nem engednek majd be, ezért jó korán, már kapunyitásra ott voltunk, de szerencsére simán bejutottunk, nem volt semmi gáz. 

A koncert pedig, mint általában, most is remek volt. :-) 

A szilveszter délutánt az ügetőn töltöttük. Tavaly nem voltunk, nem tudom már miért, biztos hideg volt, de idén megint mentünk. Legutóbb Milán volt az, aki egyik futamon sem nyert, most Marcinak nem sikerült nyernie. Persze sírt is miatta :-( 

De próbáltuk azzal vígasztalni, hogy viszont, kapott egy aláírást Szalai Ádámtól, aki az geyik díjátadó volt. Olyan meg azért nincs ám mindenkinek, és egyébként a többiek sem nyerték ám magukat rongyosra :-) Töredéke sem jött vissza annak, amit eltapsoltunk. De sebaj, az élmény volt a lényeg. 

Itthon már csak a vacsora, és a tévénézés volt a program. Jól elfáradtunk, és fél 11 körül már mindenki durmolt körülöttem, úgy kellett őkket felpöckölni, hogy hahhóóóó éjfél van, Búék !!!! 

Szerintem fél 1-kor már javában húztuk a lóbőrt az ágyunkban.