Volt ez az őszi szünetes mizéria, hogy lesz vagy nem lesz, ami nálunk úgy alakult, hogy a Nagyoknál nem volt iskola abban az ominózus 3 napban, Marcinál meg papíron igen.
A hosszú hétvégét Ózdon töltöttük. Először úgy volt, hgoy majd innen megyünk tovább Szentesre, de mire kikristályosodott volna a történet, addigra fújták le az őszi szünetet. Akkor még nem tudtuk, hogy két gyereket ez a lefújás nem fog érinteni, az csak 2 héttel ezelőtt derült ki. Addigra viszont Milánnak már volt lefoglalt időpontja az okmányirodába, hogy újracsináltassuk a diákját, amit elhagyott. Szóval mindenképpen vissza kellett jönni Budapestre. ezt később megfejeltük, vagyis a fociklub vmi kiválasztó foci"táborral, ami csütörtökön egész napos rendezvény volt, úgyhogy Marci is csak szerdán volt suliban, csütörtökön focizott, pénteken meg én írtam neki igazolást.
Én kicsit bántam, hogy egy héttel eltolták még ezt a szünetes hetet, mert az óraállítás miatt a délutánok már erősen használhatatlanok, meg az időjárás sem a legbarátságosabb már ilyenkor november elején, de azért még mindig szépek voltak a hegyek, színpompásak, mindenféle színben játszók, szemetgyönyörködtetők. hát én ezt bármeddig el tudnám nézni. A színorgia mellé viszont kicsit hűvös és nedves időt kaptunk, de ez sem akadályozott meg bennünket, hogy legalább egy kis sétát tegyünk a természetben, hiszen olyan kevés lehetőségünk van a négy fal közül kimozdulni. Pláne télen, vagy tél felé haladva.
Így egyik nap délelőtt Jósvafőre autóztunk, és a jósvafői tengerszemnél tettünk egy kisebb kört családilag.
A Baradla- barlang parkolójában parkoltunk, és mikor megérkeztünk, akkor még bőven volt hely, mikor indultunk haza, akkor viszont már tömve volt a parkoló.
Útközbeni színes:
Jó 1 órát idéztünk itt, de ez alatt a rövid idő is alatt is rengeteg szépet láttunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése