Egy csipetnyi Mecsek

Nem jöhettünk el úgy Pécsről, hogy nem szagolunk bele legalább egy kicsit a Mecsekbe, csak amolyan kedvcsinálót. 

Még itthon kinéztem nagyjából, hogy a híres pécsi tévétorony, és egy újabban instahíres Flóra-pihenő nincs egymástól olyan messze. sőt, akár közelinek is mondhatnám. Eleve úgy készültünk, hogy mindent, ami nem bemenős, (értsd: múzeum), azt hétfőre hagyjuk, mert hétfőn sok minden zárva van úgyis. Úgyhogy minden bemenős helyet bele kellett sűrítenünk  a szombat délutánba és a vasárnapba, és többé- kevésbé ez sikerült is. Hétfőre már csak a hegyek maradtak :-) 

Vasárnap este azért még felsétáltunk a város fölé, mert csak nem hagyott nyugodni, hogy nem jöttek fel velem a hegyre délután... és mivel jól bevacsoráztunk, nagy hiba lett volna nem lesétálni. Úgyhogy még sötétedés előtt gyorsan nekivágtunk a domboldalnak, hogy megnézzük a Niké-szobor mellől a várost. 

Hogy micsoda impozáns házak vannak arrafelé, atyaisten. Amerre futottam, ott is nagyon ütős volt minden, de akkor nem volt annyi lehetőségem nézelődni, futás közben, hegynek föl, nomégmitnem... :- )

Viszonylag gyorsan felértünk a szoborhoz, szerintem 20 perc körül mutatta a távolságot lentről, amikor elindultunk, szóval tényleg nem volt akkora nagy wasistdas, persze a fiúk azért meg akartak halni félúton, kivéve Marcit, akinek nagyon bejött a hegymenet. 

Fent viszont nagyon jó volt, és még a lenti Bagossy Brothers koncertet is felhallottuk. :-)

Másnap, hétfőn, jól bereggeliztünk. Ezt azért minden nap el tudnám viselni, hogy egy ilyen komplett reggelit elém rakjanak, és miután jóllaktunk, elegánsan felálljunk az asztaltól, és menne mindenki a dolgára. :-) 

Szóval reggeli után, 10ig, el kellett hagyni a hotelt, úgyhogy nem volt más dolgunk, mint gyorsan elmenni megnézni a Pmfc stadionját, ( nagy élméyn volt), majd felmenni a tévé-toronyhoz. 

A tévé-toronyba borsos belépő ellenében lehet felmenni, sőt nem is menni, hanem felliftezni. Van fönn egy étterem is, ami még zárva volt, és fölötte a kilátóterasz. Jó nagy szél volt odafenn, de azért alaposan körbenéztünk, és próbáltuk beazonosítani a látóhatárban a tavakat, hegyeket. 

Aztán innen átsétáltunk a flóra-pihenőhöz, ahol van egy kis kilátó, meg egy fára szerelt hinta, és szép kilátás. Az oda vezető út egyáltalán nem volt megerőltető, a toronyhoz visszavező sem volt igazán hoszú, de mégis olyan jó volt kicsit erdő szagot érezni magam körül. 

Kicsit fájó szívvel hagytam ott a környéket, de újabb visszatérős vidék került fel a végehossza nincs listámnak :-)