Balatoni bringa Badacsonytomajig meg vissza

 Mivel nem számítottunk arra, hogy június első hétvégéjén nári meleg lesz, egy napot mindenképpen biciklizéssel akartunk eltölteni. Aztán végül jó meleg lett, de azért biciklizni elmentünk, és tulasjdonképpen biciklizéshez is remek volt az idő. 

Tavaly Zamárdiig mentünk Füredről, majd komppal vissza Tihanyba, és onnan haza, ami nagyjából 80 km volt összesen, 65+15 leosztásban. Most megint az északi parton indultunk, és Badacsonyt terveztük be célként. Marci cuki volt, mert teljesen belelkesült, hogy menjünk a "Bodobács-hegyhez". Tavaly ráébredt, hogy ő nagyon bírja az emelkedőn bicajozást, és teljesen odavolt, hogy most a dombosabb oldalon megyünk. 

Nyitásra ott voltunk a köölcsönzőnél, és pikkpakk9.15-kor már útra készen álltunk. Az út első szakaszát jól ismerjük, én sokszor szoktam errefelé futni is, meg autóval is gyakran jövünk errefelé. Füredtől Tihanyig a bicikliút még mindig katasztrófa, de hátha egyszer sikerül ezt a részt is felújítani úgy, mint a Tihanytól Örvényesig terjedő szakjaszt, ami viszont hiperszuper sztráda lett. Ez az egyikk kedvenc szakaszom, mindkét oldalra remek a panoráma, és bár az út minősége szágoldásra csábít, én jobb szeretek nézelődni. 

Örvényes után megálltunk egy frissítőre. Nem kellett volna még igazából, de Milán szeretett volna a biciklispihenőn megállni, ahol már korábban is voltunk. Itt eltöltöttünk némi időt. 

Aztán épphogy haladtunk valamit egy csodaszép pipacsmezőbe futottunk bele. Gyorsan meg is álltunk, bicikliről le, és lőttünk pár képet. Ha már így adódott a lehetőség. 

A következő pihenőt már csak Akalin, az ivókút mellett tartottuk, ahol szoktunk :-) 

Balatonszepezdnél viszont levágtuk a nagy emelkedőt, és a járdán tekertünk végig a falun, a 71-es mellett. Majd csak eztán jött a feketeleves, Révfülöp után, hogy Ábrahámhegytől hiányzik egy szakaszon a bicikliút. Igaz, már csinálják, és igaz, hogy már majdnem kész, de nem volt mit tenni, ki kellett menni a főútra, és ott menni egy darabon. Nekem ez maga volt a pokol. Visszafelé már ügyesebbek voltunk, és onnan jőve rámentünk az egyébként mág deszkával lezárt útra, és csak a munkagépeknél mentünk rá a 71-re. 

Mire a szemünk előtt magasodott a Badacsony, addigra Milánnak elgurult a pirulája, és a badacsonytomaji vasútállomásnál lecövekelt egy fa alá, hogy ő most már nem megy tovább, jusztse. Úgyhogy az első strandnál, amibe beleütköztünk, megálltunk. 

A fiúk fürödtek, ettünk, majd fürödtek még egy kicsit, aztán indultunk vissza. 

Visszaszállni a biciklikre nem volt már olyan vidám. Kevésbé esett jól, mondhatni, de aztán szinte eseménytelenül gurultunk be Füredre. Iszonyat  meleg volt, ittuk a vizet rendesen, és az az akali emelkedő... na az nekem már nem kellett volna... 

Végül egész jó időt menve, fél órával a zárás előtt lecsekkoltunk a bringákkal, és bevágtuk magunkat az első lángosozóba. A fiúk megkapták a beígért és jól kiérdemelt jégkásájukat is. Ücsörögtünk még egy kicsit a parton... nehezen tudtuk magunkba lelket önteni, hogy elinduljunk hazafelé, kellemesen elfáradtunk. Mi felnőttek legalábbis. A gyerekekbe ekkorra visszatért az élet, és ők ugrabugrálva, rohangálva jöttek végig, míg mi alig vonszoltuk magunkat. 

2x43 km -tekertünk végül össze, oda-vissza. 

Legközelebb hátha sikerül átlépnünk a bűvös 100-t. :-) Bár a fiúk nagyon ellenkeznek :-)