4.1. Porec

 Az időjárás előrejelzés keddre és szerdára írt valamivel hűvösebb időt, és olykor még esővel is fenyegetett. Ebből aztán nem lett semmi, mármint az esőből, csak annyi, hogy hétfőn éjjel olyan szélvihar volt, hogy arra ébredtem, hogy a teraszon a ruhaszárítót hajigálja a szél. Akkora csösömpölés volt, hogy nagyon megijedtem, hogy kivágta a teraszajtó üvegét, de szerencsére nem, csak csattant egy nagyot. Gyorsan elkezdtünk befelé rámolni mindent. Feri leszerelte a hintaágy napellenzőjét, mert azt is dobálta mindenfelé, a távolban egyfolytában villámlott, elég rémisztő volt. Közben meg vicces, hogy ahogy mi is, úgy az összes környező apartam teraszán ment a nagy befelé pakolás. 

Aztán reggelre nem lett semmi. Még eső sem. Kicsit lehűlt ugyana levegő, de nem volt vészes. Még jól is jött, mert így legalább lelkiismeret furdalás nélkül autóba tudtunk ülni, hogy elmenjünk Porecbe. 

Nagy terveink nem voltak az ittlétünk idejére, ( én személy szerint nem akartam, hogy kitervelek egy csomó mindent, aztán meg lefújjuk az utazást, annál rosszabb nincs is. ) de legalább egy nagyobb isztriai jellegzetes  várost mindenképp szerettem volna látni. Rovinj ugyebár a nagy turistakedvenc, de mi nem akartunk addig autózni, meg a parkolás is olyan keszekusza és összevissza lehet fizetni is,  hajóval meg csak kirándulóhajóval lehetett volna menni, egész napra méregdrágán, úgyhogy maradtunk a közeli Porecnél, és így is jól eltöltöttük a délelőttöt. 

Porec már a történelem előtti időkben is lakott településnek számított, vannak leletek, amik még egy időszámítás előtti halászfalu létére utalnak, de igazán a római korban lett jelentősebb település, majd később a velencei hatás hagyott a legnagyobb nyomot a városon. Ezek még mai napig is észrevehetőek, a római romok között a velencei stílusú paloták, erkélyek, reneszánsz abalakok csodálkoztatják el a turisták özönét. 

Egy belvároshoz közeli nagy parkolóban tettük le az autót, 10 kunáért óránként. ( ez csak úgy infóként, ha egyszer újraolvasnám, amit összeírok itt) és belevetettük magunkat a forgatagba. 

Nem csoda, hogy a kis Velenceként is emlegetik a várost, mert néha tényleg olyan volt, mintha ott sétálnánk, a sétálóutcán véigi relatív nagy tömegekkel együtt hömpölyögtünk, nem voltak annyian, mint tavaly Velencében, de a tömegmentességhez szokott lelkemnek azért nem feltétlenül esett jól. Jobbra-balra mindenféle pénzköltésre csábító üzlet, a csetreszestől, a nyalókaárusig, a focimez, meg amit csak el tud képzelni az ember, minden. 

Huhhh, ezek a Candy Shopok szinte egymást érték, mindenféle témában, az óceánosban hal- és kagylóformájú nyalókahegyek voltak, a kalózosban kincsformájúak, meg ilyenek. Nagyon durván tömény cukorszag lengte körbe őket, émelyítő volt még elmenni is előttük. 

A város fő-fő nevezetessége az  Euphrasius- székesegyház, mely a korábbi bazilika helyére épült, és amelynek romjai és mozaikpadlói ma is láthatóak a templomegyüttesen belül. 

A templom külön nem látogatható, csak az egész épületegyüttesre van egy komplett jegy, püspüki palotástul, átriumostól, mindenestül. Ezt most nem néztük meg, a fiúknak nem lett volna ehhez elég türelmük. A bazilika főbejárata. 

Templom helyett inkább a kikötőben sétáltunk végig, megnéztük a szemben lévő St. Nicola szállodaszigetet, a kikötő végében horgonyzó gyönyörű jachtokat, meg a csillogó tengert. 

Közben kis sikátorokon mentünk végig. 

Szemben a sziget és a szálloda, mely csak hajóval közelíthető meg. 

A hálóját javító halász. 

Évszázadok találkozása: a 13. században épület Romaneszk-ház és a 21. századi rózsaszín bicikli. 

Marafor tér. Itt ültünk végül be egy étterembe ebédelni. 

Majd letoltuk egy fagyival. A fagyiárus törte kicsit a magyart, nagyon kedves volt. És szép nagy adag fagyit kaptunk 10 kunáért fejenként. 

imádomhangulat

Nem időztünk már sokat, így is elég sokat keringtünk a kis utcácskákban, és eddigre már tényleg jóóóó sokan lettek a városban. Mikor megérkeztünk még nem volt ennyire zavaró a tömeg. 

a mellékutcákban azért még lehetett normálisan közelekedni

a főutcán már csak emberek voltak

Visszanavigáltuk* magunkat az autónkhoz, és mentünk haza strandolni, mert így kora délutánra a meleg napsütés is megérkezett. :-) 

* eszméletlen nagy találmány a mobilnet és a googlemaps, mert anélkül nem mondom, hogy eltévedtünk volna, de lehet, hogy többet bóklásztunk volna a kocsihoz. Aztán meg emlékszem én még arra, amikor Nápolyban jártunk még 2009-ben, és a kihajthatós papírtérképpel közlekedtünk a városban. A térkép még mindig megvan, és eléggé rongyosra lett forgatva :-)